Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Prefaţă
8 Az az óhaj, vezetett bennünket e kötett kiadására, hogy rehabilitáljuk művészettörténetünk mostohagyermekét, az erdélyi középkori építészetet. Ez a kötet tartalmazza az 1998 decemberében Szatmárnémetiben megrendezett tudományos ülésszak tanulmányait. A felvetett téma összehozta Szatmárnémetiben a középkor különböző szakterületein kutatókat, régészeket, művészettörténészeket, műépítészeket, építészeket, és igen értékes eszmecserét eredményezett a jelenlévő román és magyar szakemberek között. Európai értékű szaktekintélyek (dr. Corina Popa, dr. Marosi Ernő akadémikus, dr. Adrian Andrei Rusu, dr. Németh Péter) mutatták be a felbecsülhetetlen értékű műemlékeket (némelyikük sajnos már eltűnt), amelyek forrásként szolgáltak a később emelt egyházi épületek tervezőinek, jóllehet a középkori emberek nyitottak voltak és törekedtek a változatosságra. A kor művészei mindenhonnan ihletődtek, hogy végülis egyedi műveket alkossanak. A középkori egyházi műemlékek eme változatossága hangsúlyozza ki valójában mindegyiknek sajátos egyedi értékét. Létezik egy ú.n. "középkori érzékenység", amelyik fellelhető minden templomban, a részletek sokszínűségében, harmonizálásában, egyes tehnikai kérdések egyéni megoldásában. A résztvevők olyan műemlékeket mutattak be, amelyeket a középkor szellemében építettek és mestereik kihasználták azokat a megkötéseket, amelyeket a kor rájuk kényszerített ugyanakkor a kísérletekből tapasztalatokat gyűjtve a fejlődésnek megfelelő légkört teremtettek. Az erdélyi feudális művészet visszatükrözi az építészeknek az örökkévalóság felé törő vágyait, a művész beleépítvén a stílusába világnézetét is. A művészekre hatást gyakorolt a korszellem, de nem mint külső befolyás, hanem érzelmileg járultak hozzá ennek a kialakításához. Az ülésszak alap gondolata a műemlékek megóvásának fontossága, hiszen a középkori egyházi építészet élő tükre az erdélyi társadalom fejlődésének és kiapadhatatlan forrás a kutatók számára. Szeretnénk, ha a Szatmárnémetiben tartott ülésszak bíztató kezdet lenne, mely új távlatokat nyit, támpontokat adva azok számára, akik az erdélyi középkori egyházi épületek titkait szeretnék feltárni. Annak reményében, hogy ez az összejövetel 2000 őszén Nyíregyházán folytatódik, a résztvevők és a szerkesztők köszönetüket fejezik ki a Kulturális Minisztériumnak és a Szatmár Megyei Múzeum vezetőségének a szimpózium és e kötet megjelenéséhez nyújtott támogatásukért. LECTORI SALUTEM A szerkesztők
