Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Miklósi Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A romantika és a gótika évszázadai (1540-ig). Adattár
255 stílusa az 1400-as évek elejére vall, 1444-ben egy határjárásban a templomról tesznek említést. A kora gótikus ízlésű épületnek ma csak az északi oldala érintetlen. Két mérműves ablakon át megvilágított szentélyének boltozata a török pusztítások idején /1669/ omolhatott be. Felújí-tották 1679-ben, 1790-ben, tornyát 1923-ban, Kós Károly tervei alapján emelték. Irodalom: Névkönyv 1872. 4-5, Csúnki 1913. V. 334-335, Kelemen Lajos: Magyarbikal. Magyar Nép. 1927. 21 sz. 245-247, Kiss József: A magyarbikali ref. egyházközség története az 1930-as évekig./ Kézirat a magyarbikali ref. egyház gyűjtemé-nyében/, Szabó T. 1942. 69-75, Kabay 1981. 88-89, Szigetvári Ferenc/?/: Magyarbikal. Kalotaszeg. 1991. II. 10, Várady-Borbély 1991. 10, Sebestyén Kálmán: Magyarbikal története. Magyarbikal. 1996. 1-68, Entz II. 1996. 94. 162. 215. 232. 366. 528, Jakó 1997. 209. Adattár: 1249. „terra Bekaly” IV. Béla király hősies cselekedeteiért, Pál országbírónak adja — többek között - Bikái területét is. /Apr. VII. 284, Csánki 1923. V. 334-335, Jakó 1997. 209./ 1398. Zsigmond meghagyja Maternus erdélyi püspöknek, hogy Bikáit és Hunyadot válassza külön „Georgius filius Elye de Tamásfalua et Thomas et Jacobus fratres sui” kérésére. /Dl. 28946, Entz II. 1996.366./ 1400. IX Bonifác pápa értesíti a nagyváradi püspököt, hogy TAMÁSFALVI György kérésére megengedi azt, hogy Bikaion egy templomot építessen, mivel a bánffyhunyadi Szent Erzsébet egyháztól Bikái távol esik. „Petitio pro parte... Gregorii Helyae de Thamasfalva... quod dilectis filiis Bichal... parochialis ecclesiae sanctae Elizabeth de Huhiad proper nimiam distantiam... ad eandem ecclesiam non sine laboribus magnis... pro audiendis divinis offíciis... valde difficilis sit accessus” Ezért kéri Illés fia Gergely „út sibi in dicta villa Bichal... aliam parochialem ecclesiam de novo fundaţi et construendi ac sufícienter dotandi pro unó rectore ... licenciám eoncedere dignarenum” Az engedélyt a pápa megadja. / Mon. Vat. I. 4. 287, Entz II. 1996. 232. 366./
