Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Buzás Gergely: A kései Mátyás-kor királyi építkezései és a későgótikus építészet stílusáramlatai Magyarországon
146 is elmondható, hogy az új stílus elterjedésében is egy királyi gazdasági szervezet, ez esetben a kincstár játszott szerepet. Ez a szerep egyértelműen csak a kolozsvári Farkas utcai ferences templom építésén fogható meg, ahol a király az épitkezés adminisztratív irányítását a kincstár helyi szervezetének, a kolozsvári sókamarának az grófjára bízta. Az a körülmény, hogy a kolozsvári templom legközelebbi rokonai éppen a legjelentősebb Délkelet- Magyarországi sókamara központokban: Szegeden és Désen, illetve Tordán találhatóak meg, felveti a lehetőségét, hogy netán ezek az építkezések is összefüggésben álltak a kincstár sókamara szervezetével. Azért kell nagy jelentőséget tulajdonítanunk a kolozsvári ferences templomnak, és a rajta kimutatható kincstári építkezésirányításnak mivel jelen ismereteink szerint e stílus legkorábbi képviselői közé tartozik. Az új stílus gyors elterjedése és biztos beágyazódása e régió építészetébe mégis arra vall, hogy Erdélyben és Kelet-Magyarországon megvoltak azok az adottságok - elsősorban a stílus ismerő és alkalmazó kőfaragók - akik elterjeszthették ezt a stílust valamikor 1490 után, a központi adóterhek szorítása felengedett és a királyon kívül egyre többen engedhettek meg maguknak reprezentatív építkezéseket. Sajnos a források hiánya alapján nehéz megmagyaráznunk és kelteznünk a stílus jelenlétét a pesti és budai templomépítkezéseken, de mivel e stílus emlékei kimutathatóak a budai királyi palotán is, fölmerül a lehetősége itt is a királyi építési szervezet szerepvállalásának. Alighanem Buda lehetett a kiindulópontja annak a szórványos elterjedésnek is ami a Dunántúl területén figyelhető meg. Külön problémát jelent a székesfehérvári emlékcsoport. Ezeket Marosi Ernő elemezte először részletesen.58 Ő ismerte fel a kőfaragványok stílusának szász-sziléziai eredetét. A stílus legkorábbi fehérvári megjelenését az 1470-es évekre keltezte a Szt. Anna kápolna nyugati kapujára hivatkozva. E keltezésnek alapja a kápolnának az 1479 előtt felépült Hentel kápolnával való azonosítása volt. Ez az azonosítás sajnos ma már több ponton megkérdőjelezhetővé vált,59 így erre aligha építhető e keltezés. Marosi tanulmányában e faragványokat bizonyítékok híján is a préposti házhoz kötötte és véleménye szerint stilusuk azonos a Szűz Mária prépostsági templom szentélyével, ámbár e szentélyépítménynek sem részletesebb alaprajzi értelmezését sem kőfaragványait nem közölte. A székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom valóban az egyik legjelentősebb építkezése volt Mátyás királynak. Nagyszerűségéről több korabeli forrás megemlékezik, de legrészletesebben Tubero írja le krónikájában. Két építkezésről beszél: elmondja, hogy a király a templomra egy pompás boltozatot építtetett, amit még az életében be is fejeztek, és végül ez alá temették el 1490-ben, mert a tervezett sírhelye akkor még nem készült el. Ez utóbbi rész építését ugyanis félbehagyta, 5X MAROSI 1972. Lásd a 25. jegyzetet.
