Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Buzás Gergely: A kései Mátyás-kor királyi építkezései és a későgótikus építészet stílusáramlatai Magyarországon
140 kőfaragvány amely a paksi ferences kolostorból ránkmaradt. A Paksy család, feltehetően László, tárnokmester által 1487 előtt építtetett kolostor számos részlete (ablakkeretek, mérműprofilok, fejezetformák) világos azonosságokat mutatnak a bécsi Stephanskirche északi toronyföldszintjének szerkezeteivel.29 Még egyértelműbbek ezek a kapcsolatok a pozsonyi Szt. Márton plébániatemplomon. Itt már a hosszház Zsigmond-korban megkezdett és 1452-ben befejezett épületét is bécsi példaképek határozták meg. A bécsi páholy tervrajzanyagában fennmaradt a pozsonyi boltozat tervrajza is. A két város közötti szoros kapcsolatokra vall, hogy Pozsonyban - a városfal építésén - már 1439-ben kimutathatóak a bécsi Stephanskirche műhelyéből érkezett kőfaragók. 1456 után a város vezetői és a Szt. Márton templom építkezését irányító templommester levelezésben állt Lorentz Spenninggel, a bécsi páholy vezetőjével és a véleményét kérték egy náluk dolgozó (már 1451 óta Pozsonyban kimutatható) bécsi kőfaragóról, Albrecht Würmról. Lorentz mester válaszában másik bécsi kőfaragó küldését is vállalta. Ekkor már a templom új szentélyének munkálatai indultak meg, amelyek hosszan elhúzódtak. Az épületrész teljes felszentelésére csak 1497-ben került sor.30 E szentély részletformáinak rokonai: az ablakkeretek és lábazati párkány a Stephanskirche északi tornyának Szt. Borbála kápolnáján is megtalálhatóak, de a visegrádi palota faragványainak formakincsében is jelen vannak. A pozsonyi Szt. Márton szentélyének építéstörténete is jelzi, hogy a magyarországi építkezéseken a bécsi hatások az 1470-80-as években valójában egy, a Zsigmond-kor vége óta országszerte (a nyugati határszélen kívül például a Szepességben, Kassán, Zágrábban is) általánosan elterjedt stiláris igazodás31 továbbélését jelentik. Más kérdés, hogy ez a stílus mennyire nevezhető általánosan elterjedtnek ezekben a kései évtizedekben: ha térképre vetitjük az eddig említett emlékeket akkor feltűnik, hogy a többségük az ország nyugati felén, az ország közepét illetve Kelet- Magyarországot Béccsel összekötő kereskedelmi utak mentén helyezkedik el. Nyilvánvaló, hogy a stílus terjedése elsősorban az ezeken az utakon közlekedő mestereknek köszönhető. Feltűnő azonban, az is, hogy ezen épületek nagy része a budai udvarbírók kezelésében lévő uradalmakban épült, és még inkább az, hogy jelenlegi ismerteink szerint a budai udvarbírók kezelésében lévő uradalmakban csak ez a későgótikus stílusváltozat volt jelen. Ennek alapján tételeztük fel, hogy a budai udvarbíróság előszeretettel alkalmazott egy, vagy több olyan kőfaragóműhelyt építkezésein amely ennek a bécsi kapcsolatokkal rendelkező kófaragóstílusnak vált a hordozója. A budai udvarbírók közreműködése megmagyarázza azon kevés emlék - nevezetesen 29 BÚZÁS 1994. 30 MM 2. 1987. 663-667. 31 MM2. 1987. 663-671.
