Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)

Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához

14

értelmezhetők ez elrendezési típus további emlékeinek térviszonyai. A vésztő-mágori Csoltmonostor háromhajós, keleti tornyos periódusa talán 12. századi stílusjelleget mutató faragványtöredékekkel is kapcsolatba hozható"’. Nagysink háromhajós, pilléres bazilikája, az erdélyi szász kolonizáció egyik legjelentősebb plébániatemploma őrzi a mellékhajókat keletről záró toronypárt, amelyet nyugat felől hatalmas, karzatos, egyetlen torony egészít ki. Mindezeket hosszanti empórimok kötik össze egymással". A 19. század negyvenes éveiben lebontott kaplonyi templom alaprajza háromhajós, három apszisos volt és csak a diadalív pilléreinek belsejében jelzett csigalépcsők utalnak itt, minden bizonnyal a mellékhajók keleti szakaszai fölött állott keleti tornyokra vagy empóriumokra. Ezen felül a templom kéttomyos nyugati épitménnyel is rendelkezett. Az egyenes mellékhajó-záradékba mélyedő apszisok felépítménye még problematikusabb Bátmonostor és Kemecsemonostor esetében: az alapfalak alapján és a keleti toronypárra utaló jelek (például a feljáratra utaló nyomok) híján az sem dönthető el, vajon nem a háromhajós, axiális típusú bazilikák egy változatát képviselik-e.

Mivel az épitészeti tértagolás egyéb indiciumaival (oltárok, szentélyrekesztők, lépcsők maradványai) többnyire nem rendelkezünk, a román kori templomok - és sok esetben az egyedül megőrzött alapfalak - tipológiai értelmezésére jórészt közlekedési rendszerük (bejáratok, lépcsőházak) és tornyaik elrendezése ad alkalmat. Többé-kevésbé világosan elkülönülő (de az esetek egy részében együtt jelentkező) rendszert jelentenek a keleti és a nyugati toronypárok. Nem dokumentáható világosan, vajon ezek alternatívát is képviseltek-e, azaz, a keleti tornyok karzatait helyettesitették-e a lényegesen gyakoribb nyugatiak. A tornyok száma és helyzete, mint a nagyrészt töredékes és épp a téralkotás kvalitásainak megítélése szempontjából kifejezetten rossz állapotban ránk maradt emlékanyag osztályozásának kritériuma, feltűnő pontossággal fed egy már a középkorban is ismert (jóllehet későközépkori, de legalább 13. századi hagyományra visszamenő forrásokkal dokumentált) értékelési módszert. Ezt a korábban is említett, összefügő sorozatukban Fügedi Erik által felhasznált, közbecsüjegyzékek adják kezünkbe. Örökbecsűről van szó, tehát nem a templomépületek valóságos piaci értékéről, hanem a formájuk és a hozzájuk fűződő kegyúri jogok által képviselt reprezentatív értékekről. Három alapvető kritérium vonul végig a jegyzékekben: az építés módja, a szilárd (kó) vagy fa építőanyag és a temetkezési jog (sepultura). Az ide vonatkozó

Juhász I.: Vésztő. Mágori-domb, természetvédelmi terület. Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 172. sz. Budapest 1984.

11 Morres. E.: Die Kirchen und ihre Kunstschätze, in: Das Burzenland. IV. hrsg. E. Jekelius. Kronstadt 1929. 168; Horwath, W.: Der Emporenbau der romanischen und frühgotischen Kirchen in Siebenbürgen. Siebenbürgische Vierteljahrschrift. 58 (1935). 72. skk.