Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához
MEGJEGYZÉSEK A MAGYARORSZÁGI ROMANIKA ÉPÜLETTIPOLÓGIÁJÁHOZ Marosi Ernő “... a különféle formák oly gazdag és oly bámulatos változatossága jelenik meg mindenütt, hogy inkább akaródzik a márványok közt olvasni, mint a kódexekben A mottóul választott szöveghelynél, amely persze Szent Bemát gondolatmenetében eredetileg a szerzetesekhez nem méltó életmód és az ebben a változatosságban nyert gyönyörűség elítélésének szolgálatában áll, aligha találunk megfelelőbbet a romanika művészetében megnyilvánuló formagazdagság és sokféleség jellemzésére. Kapóra jön más szempontból is: helyettünk is kifejezi bizalmatlanságunkat a könyvekben olvasható túl korán megfogalmazott elméletekkel szemben, amelyekkel szemben tapasztalatainkra támaszkodva sokkal gazdagabb képet alkothatunk. Ilyen, csak részleges érvényű elméleti konstrukciók többnyire a rendteremtés, az eligazodás, a datálás kétes kimenetelű művelete számára biztos kritérium keresésének jó szándékából születtek. Helyes alapelvük az, hogy az épületek általunk megfigyelhető hasonlósága nem lehet a véletlen műve, hanem építőik/épittetőik kapcsolatait, hasonló elgondolásait és a rendelkezésükre álló eszközök azonosságát bizonyítja. Az azonban további bizonyításra szorulna, hogy az épületek típusa — amelyről persze a sok csak romjaiban vagy éppen csak alapfalaiban szemlélhető középkori épület esetében aránylag a legbővebben vannak információink - valóban tekinthető-e ilyen értelemben felfogott hasonlósági kritériumnak. Ott, ahol a stíluskritika módszerét alkalmazni lehet, faragott építészeti tagozatokról, ornamensekről, figurális részletekről eredményesen lehet megkockáztatni a készítőikre vonatkoz'ó megállapításokat, az azonban, hogy az épületek típusának megválasztásában mikortól van és egyáltalán van-e ugyanilyen szerepe az individuális tényezőknek lényegesen bonyolultabb kérdés1 2. 1 Clairvaux-i Bemát: Apológia Vilmos St-Thienyi apáthoz. PL CLXXXII. 915, a fordítás: A középkori művészet történetének olvasókönyve. XI-XV. század. összeállította: Marosi Ernő. Budapest 1997. 91. : Az építészeti tervrajz általánossá válása viszonylag jól datálható momentum és - legalábbis a nagy faragott kő kváderépületek legmagasabb technológiai szintjén - a 13. század első harmadára tehető: 1. Branner, R.: Villard de Honnecourt, Reims and the Origin of Gothic Architectural Drawing. Gazette des Beaux - Arts. ser. 6. LXI (1963). 129. skk, vö. a Die Planzeichnung c. fejezetet: Kimpel, D. - Suckale, R.. Die gotische Architektur in Frankreich 1130-1270. München 1985. 227. skk, amely
