Iegar, Diana - Sárándi Tamás: Satu Mare. Amprentele trecutului (Satu Mare, 2009)

Introducere

ELŐSZÓ

A legfontosabb eseményt, amely a további fejlődést meghatározta, a két város egyesülése jelentette 1715-ben, Szatmárnémeti néven. Ezt követte a szabad királyi városi rang elnyerése. Az új státus széleskörű autonómiát biztosított a városnak, és lehetőséget, hogy a település az általa meghatározott ütemben fejlődjön gazdasági, társadalmi és vallási szempontból. A város területe megnőtt ebben az időszakban: bekebelezte a két város közötti kiszárított Szamos ágat és a lerombolt vár helyét. Ezzel párhuzamosan a városi élet központja az egykori vár felőli piacra költözött. Ez a hely a mai Szabadság tér, amely ekkor nyerte el központi szerepét: itt zajlottak a vásárok és itt épültek a város első kőházai is. Itt épült fel 1772-ben a régi, tornyos városháza (a mai Dacia szálló helyén), később, 1830 körül a római katolikus székesegyház.

Az 1783-1785 között készült első katonai felmérésen Szatmárnémeti vidékies, elnyúlt és szétszórt településnek látszik. A nagyobb ütemű városiasodás ez után indult be, amelyben jelentős szerepe volt a szatmári római katolikus püspökség megalapításának. Az egyházi épületek (a Németi- és a Láncos református templomok, a régi görög katolikus templom, a római katolikus székesegyház) mellett több kő lakóház és üzlet is ekkor épült fel. A kőházak száma továbbra is alacsony maradt, a 19. század közepén az épületek háromnegyede fából, paticsból vagy vályogból épült, tetőzetük zsindelyes vagy szalmafedeles volt. Ebben az időben kövezték le a város főutcáit is.

Szatmárnémeti leglátványosabb fejlődését a 19. század második felében, a 20. század első részében élte meg. A város főterén a tornyos városháza lebontása után, 1900-ban, felépült a Pannónia (ma Dacia) szálló, mellette rövidesen több más emeletes lakó-vagy üzletház épült fel. Az ebben az időszakban emelt legjelentősebb épületek közül a különböző hivatalok székhelyeit (Igazságügyi Palota, vasútállomás, kaszárnya), a bankszékházakat és a kulturális intézményeket (színház, a MihaiEminescu Kollégium épülete) kell kiemelnünk. Ugyanakkor sok lakóház is épült, melyek a homlokzatok egyedi díszítésein túl egysé14