Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
III.
ízlelt dicsőségét. Azután... emberi mivoltának azt a meggyalázását, amit a német megszállás alatt kellett elszenvednie. Gyászt és magányosságot. Most pedig azt a megnyugtató érzést, hogy új világban új emberi közösségért dolgozhatik. Ezt a regényt fejezi ki Erdős I. Pál tíz arca...“ Kimondottan önarckép aztán alig készül; viszont száz és száz arcban tekint ránk élete végéig - emberek, sorsok, szimbolikus és parabolisztikus kompozíciók vonalhálóiból. S utolsó éveiben, mondjuk az 1979-es Zeusztól és az 1980-as A skorpió jegyébentől a halál felé közeledve egyre gyakrabban ismerjük fel férfihőseiben a saját vonásait... * Hazatérése után újra kijárja saját főiskoláját: emberábrázoló stúdiumokat végez immár „karcosabb“/harcosabb, sőt drámaibb arcok, helyzetek, sorsok, jellemek példáján, de a fennebb említett társadalmi-művelődésszervezői elfoglaltságok mellett csak szórványosan s ugyancsak a „társadalmi rendelés“ függvényében közöl egy-egy illusztratív termelési, újjáépítési vagy ünnepköszöntő rajzot a napisajtóban. Egyetlen sorozat ível át a két korszak fölött: A kis Juditról, 1947-ben született kislányáról 1956-ig szinte havonta gyarapodó, rajzfilmszerű ciklusa. Ebben a csuklógyakorlatszerű krónikában vesz búcsút az 1945 előtti nosztalgikus bensőségesség életérzésétől s ennek az ívnek az érzelmi oltalmában vívja meg küzdelmét a kor (az ötvenes évek erőltetett, sőt vulgáris ideológiájában tételezett) kihívásainak s egyben alkotói lelkiismeretének is megfelelő új grafikai látásmódjáért. A rajzi s általában a grafikai közlés módozatainak szinte természetes velejárója a kibontakozásában, mozzanatosságában, időbeliségében megragadott kompozíciós forma, tehát a sorozatszerűség. Erdős eddig is, legelső, 1936-os fametszet-mappájától kezdve ciklusokban gondolkozik; most, hogy alkatától, eddigi érdeklődési körétől és eszközeitől oly távol eső tartományokba lép, fokozottan indokolt az (amúgy is narratív) témaváltozatokban való kifejtése, hiszen éppen a témaváltozatozatokban újra- és újraélt emlékek és élmények kongruenciája avatja hitelessé. A kapitalizmus árnyékában (1954-55), az Emberek és sorsok vagy a Bányászok (1949-1960) lapjainak a „politikai líráját“. A bel- és külpolitikai események kétségtelenül sodróbb helyszínére: Nagybányára költözése 1952-ben ugyanis valóban merőben más típusú emberek és sorsok megismeréséhez segíti hozzá, de rajzainak vonalai a KÉPEK ERDŐ/ I. PÁL 7 91 a 25
