Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
II.
mind határozottabban a dekoratív irány felé fordul és őszintén a vonalművészetre korlátozza probémáit. Felismerte, hogy nem született koloristának, sem nagyszabású naturalista vagy kompozíciós feladatok megoldójának, hanem grafikus volt, mikor festett. (...) Sajátos elgondolások ütköznek ki ígérő formákban újabb rajzain, amelyeket fába metsz, de amik szerintem alkalmasabbak volnának, nagy foltokban összefogó felépítésük miatt linómetszetnek vagy intarziának. (...) Egy pár rajzában érett vonalvezetés, biztos kezű formaösszefogás (...) és a tiszta technikai ügyeskedésen messze túlmenő, friss, modem alkotókészség van. Annál ígéretesebb ez, mert a legalkalmasabb kifejezési módok borotvaélén botladozva is képes helyenként költői magasságokat súrolni. (...)“” A fílmplakátokkal és a Molnár C. Pállal való találkozást 1938-ban újabb döntő jelentőségű mozzanat: a világ művészeti fővárosával, Párizssal történt találkozás követi. Az útiköltséget Szatmárnémeti polgárai adják össze, önfenntartásáról maga gondoskodik, hiszen a pesti és a szatmári lapoknak küldött grafikai és írásbeli tudósítások honoráriumaiból szerényen megélhetett. Megbabonázhatták volna a Párizsi iskola: mondjuk Modigliani, Chagall, Soutin, vagy akár Picasso, Juan Gris, Foujita már rég, mindenfajta irányzatok (expresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus stb.) fölötti, csodálatos, szem- és lélekkápráztató kötéltánc-mutatványai - Ő azonban, egyrészt mestere tanácsára, másrészt belső, alkati sugallataira hallgatva Párizsban és Velencében egyaránt Leonardót, Botticellit, Filippo Lippit, El Grecót, Holbeint, Ingres-t, Dávidot s általában azokat a klasszikusokat másolja és tanulmányozza, akiktől az éles, finom vagy éppen poétikus körvonal és a határozott, drámai, férfias kontraszt titkaiból vehetett leckét. 1938-ban számozott példányban megjelent Párizsi képek című, második albumához Bemard Shaw-tól választ mottót: „Hiszek Michelangelóban, Velasquezben és Rembrandtban, a vonalak hatalmában és a színek misztériumában, az örökkévaló szépségben, mely megvált bajainktól. A művészet hivatásában, mely ezt a két kezemet megáldotta. Ámen.“ A fülszöveget pedig már M. C. P. írja: „Finom, elmélyedő lélekre vall, hogy annyit gondolkodói és annyi intenzitással a mesterségednek szenteled magad. Ne is engedj ebből egy jottányit sem (...) és lelked minden szerelmével, eszed teljes erejével azon légy, hogy a művésznevet tökéletesen meghódítsd.“"' Talán olvasottságából, olvasmányélményeiből, költő-anyja révén (aki Kispajtás és Asszonyok lapja címmel lapokat szerkeszt, s a későbbi, Pannónia-átjáróbeli műteremben, ma emlékházban, kölcsönkönyvtárat működtet) Ady-tiszteletéből, versszeretetéből (a versmondást is gyakorolja) fakad az a természetes, életre szóló benfentesség, amellyel a többi művészetben mozog, különösen a színművészetben és irodalomban Eram I, ni GERUZAUAL A TOLL MESTEREINÉL lanacz Rúzsa ■ llnavlvil 18
