Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)

II.

II.

A játékfilm még nem nőtte ki teljesen színházi fogantatását, amikor az Apolló mozi plakátjainak széles mosolyú vagy szikrázó tekintetű amerikai sztárjai megbabonázzák. „Legelőször moziplakátokat rajzoltam. Igen, moziplakátokat! Ugyanis nagyon szerettem moziba járni, de nem volt rá pénzem, így valami pénzforrást kellett keresni. Elkezdtem moziplakátokat rajzolni. No, nem önálló alkotások voltak ezek, egyszerűen lemásoltam a mozi elé kitett plakátokat. (...) Csodálatos plakátokat csináltak abban az időben! Jól megrajzolt, szuggesztív arccal, tekintettel néznek ránk (...) Greta Garbo, Marlene Dietrich, Chaplin és a többiek. Ezek a rajzok valósággal megállították és bűvölték az embert, a járókelőket. (...) Rajzoltam, másoltam őket, hogy több helyen is kitehessék a városban, s ajutalom ingyenmozi volt. (...) Később inkább azért másoltam, mert a hatásuk alá kerültem. (...) Éreztem, hogy hajt valami, hogy én is tudok ilyet csinálni. Megpróbáltam portrékat rajzolni és ment. A Szibériai garnizon szerzőjének, Markovits Rodionnak is megmutattam, aki akkor Szatmáron újságíróskodott. Biztatott, sőt támogatott, hogy rendezzek munkáimból kiállítást. (...) Tizenhárom éves voltam, amikor az újságíró klubban megnyílt életem első egyéni tárlata...“9

1931-et írunk. Nem ismerek magyar nyelvterületen olyan képzőművészt, akiben már ekkor a gyerekcipőben járó „média“, a fotó, a film gerjesztette volna fel az alkotói képzeletet. A „nagyítás“, a kinagyított lélek rajza: a grafikai kompozíció technikája, szervező elve s egyben művészi mondanivalója marad egész pályáján.

„Grafikai pályák“ azonban ekkor még nincsenek sem Erdélyben, sem Magyarországon. A rajz csupán szürke eminenciás, akiből a festői személyiségnek ki kell lépnie - gondolja édesanyja, amikor felfedezi a padló fölé görnyedő gyermekben szunnyadó tehetséget. Nagybánya közelsége kézenfekvő megoldást kínál: 1931-től három nyáron át dolgozik Thorma János, Mikola András és Krizsán János irányításával, akik túlságosan is fiatal kora miatt, eleinte - s főleg az aktstúdiumok miatt - ódzkodtak szabadiskolai felvételétől.10

„És külön kell szólnom a tizenhét esztendős Erdős Imre Pálról, akinek istenáldotta tehetségét tizennégy éves korában fedezte fel Thorma János. Én voltam első mestere, tizenöt éves korában már önálló kiállítást rendezett (...). Most Molnár C. Pál tanítványa Pesten, de nyárára visszakerül hozzánk.“ - nyilatkozza Mikola András 1934-ben, amikor már Pest és Nagybánya, modernség és hagyomány partjai között ingázik."

15