Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Carei - Nagykároly
középkori formájában állt, a környék ismert 15. századi gótikus templomaival egyező kialakítású volt: poligonális nyújtott szentéllyel, támpillérekkel, nyugati toronnyal, amelyet ekkor lanternás, hagymás barokk sisak koronázott. Az új barokk templom építésére Károlyi Antal (1732-1791) idejében került sor, aki József nevű fia születése (1768) után, hálából, fogadalmát teljesítve fogott a munkához, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal 1769 és 1779 között folyt. A templom tervezője a grófi család építőmestere, Josef Bitthauser volt. A piaristák História Domusa egy Franz Seibel nevű mesterről is megemlékezik, ő a kivitelező lehetett. A pompás kialakítású templom a környék egyik legszínvonalasabb 18. századi épülete. A hajó alaprajza egy lekerekített sarkú téglalapra emlékeztet, amelyhez egy keskenyebb, apszisban végződő szentély, és egy hasonló méretű előcsarnok csatlakozik. A szentély mindkét oldalán sekrestye, fölöttük pedig oratóriumok kaptak helyet. A nyugati előcsarnokban kompozit fejezetű oszlopokon nyugvó, íves mellvédű orgonakarzat található, a toronyhoz két oldalt kisebb, oldalbejáratokkal is ellátott előcsarnokok és lépcsőházak csatlakoznak. A templom monumentális, világos belső terében a centrális és a longitudinális térszerkesztés megoldásai ötvöződnek, az oldalfalakat díszítő pilaszterek között, váltakozó nagyságú fülkékben Johann Ignaz Cymbal bécsi festő kiváló kvalitású oltárképei kaptak helyet. A nyolc mellékoltár közül hat barokk (balról jobbra haladva: Avellinói Szt. András, Szt. József, Páduai Szt. Antal, Nepomuki Szt. János, Szentháromság, a Magyarok nagyasszonya a Három magyar szent királlyal). A hajó csehsüveg-boltozatait egyszerű, ornamentális stukkók díszítik. A főoltárt a szürke márványozott háttérből kiemelkedő, finom erezetű, rózsaszínű márványozással borított, kompozit fejezetű pilaszterek közé helyezett kép uralja, amely a templom patrónusát, a piarista rend alapítóját, Kalazanci Szt. Józsefet ábrázolja. Érdekessége, hogy a képen a szentet hallgató tanítványok magyar nemesi ruhát viselnek. A koporsó formájú oltárasztalon két adoráló angyal között emelkedik a fehér-aranyozott tabernákulum, amelynek ajtaját a Keresztrefeszítést ábrázoló dombormű díszíti. A főoltárhoz tartozik még a koronázó párkány fölött látható boltozati stukkó, amely a patrónus számára koronát hozó arkangyalt és virágfüzéreket tartó puttókat jelenít meg. A templom külső formáján is a barokk formarendszer uralkodik, különösen a gazdag szobordíszítéssel, hangsúlyos párkányokkal és ión fejezetű pilaszterekkel kialakított főhomlokzaton, amelyből enyhe rizalittal ugrik elő a minden oldalán homorúívesen formált torony, bár legfelső szintjén és a templom oldalhomlokzatán az 1834-es földrengést követő, Ybl Miklósnak tulajdonított újjáépítés nyomai is fölfedezetők. A főhomlokzat párkánya fölött egymás mögé helye-42
