Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Berea - Bere
Berea (comuna Ciumeşti) Biserica reformată Biserica medievală a suferit de-a lungul timpului modificări radicale, astfel încât din vechiul edificiu se mai păstrează doar trei ziduri din navă. Importanţa bisericii ca monument istoric a crescut în ultimii ani, când pe peretele nordic al navei s-a descoperit un fragment de frescă, având în centru imaginea Fecioarei cu Mantie. Sf. Fecioară este reprezentată cu mâinile împreunate ca pentru rugăciune, având alături doi îngeri care îi aşează o coroană pe cap şi alţi doi îngeri care îi susţin mantia. La picioarele Fecioarei, acoperite protector de mantia acesteia, sunt zugrăvite mai multe personaje rugânduse în genunchi, care aparţin, după vestimentaţie, unor straturi sociale diverse. Sub fragmentul de frescă, datat în secolul al XV-lea sau chiar la sfârşitul secolului al XFV-lea a ieşit la iveală un strat anterior de frescă. Sanctuarul medieval a fost dezafectat în 1733 şi deja câteva decenii mai târziu, în 1766, edificiul suferă noi modificări radicale, după informaţiile conţinute de inscripţia de pe peretele nordic al navei. Cutremurul din 1834 a afectat semnificativ biserica, iar reparaţiile s-au extins pe o perioadă lungă de timp. Piesele de o valoare deosebită care formează mobilierul bisericii sunt acoperământul amvonului, confecţionat din lemn de cireş (1826) şi orga datând din 1859. Cele două clopote au fost realizate în 1910, respectiv 1925. (TSz). Bere (Csomaköz község). Református templom A századok folyamán többször folyt nagyszabású átépítések után alig vehető észre, de a béréi templom hajójának három fala még középkori eredetű. Jelentőségét csak növeli, hogy az északi oldalfalon az utóbbi években elő is került egy nagyméretű, a Köpönyeges Máriát ábrázoló freskó töredéke: Mária kezét mellén összekulcsolva áll, miközben két angyal koronát helyez fejére, másik kettő pedig megemeli díszes palástját, amely alatt sok, mindenféle társadalmi réteghez tartozó, térdelő, imádkozó kis emberalakot láthatunk, férfiakat, nőket egyaránt. A freskó a 15. században, vagy talán még az előző század végén készülhetett, de alatta egy korábbi kép töredékei is fölfedezhetők. A templom középkori szentélyét 1733-ban építették át, de egy szintén az északi falon előkerült, festett felirat szerint már 1766-ban újabb nagyszabású felújítást végeztek rajta. 1830-ban új torony is épült, amely a hajóval együtt külső homlokzatain klasszicista építészeti jegyeket mutat. A templom az 1834-es földrengés folyamán jelentősen megsérült, felújítása sokáig elhúzódott. A berendezésből a cseresznyefa szószékkorona (1826) és orgonája (1859) érdemel említést. Egyik harangja 1910-ből, a másik 1925-ből származik. (TSz). 33
