Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Beltiug - Krasznabéltek
Krasznabéltek. „Szt. László király” római katolikus templom Krasznabéltek a 14. század utolsó évtizedeiben került a Máramarosból származó, román eredetű Drágfi család tulajdonába, akik a következő század folyamán Béltekieknek kezdik magukat nevezni. A falu plébániatemploma egy 1424-es adat szerint Szűz Máriának volt szentelve. Erdőd mellett, Drágfi Bertalan itt is építkezett 1482-ben. A templom a vidék többi Drágfi birtokon található plébániájával együtt protestánssá lett a 16. század közepén, de 1597-ben ismét katolikus templomként szentelik föl, méghozzá Szt. László király tiszteletére. A 17. század folyamán megint a reformátusoké volt a templom (1634), viszont Károlyi Sándor a református magyar jobbágyokat 1727-ben áttelepítette Dobrára, helyükre svábok érkeztek, akik a templomot is megkapták. Az átvett templomon kisebb javításokat kellett tenni, az 1730-as években be is boltozták. A bélteki későgótikus plébániatemplom poligonális záródású szentélyéhez valamivel szélesebb hajó csatlakozott. Homlokzati tornya a második emelettől kezdve nyolcszögletűvé válik, a főbejárata gótikus, fölötte csúcsíves fríz húzódik. A 19. században még megvoltak a hajó déli ablakainak gótikus mérművei is. A középkori épület alacsony fallal volt körülkerítve, amelyre később stációképeket helyezték. A templom a 20. század elején újabb átépítésen esett át, amikor a hajót elbontva, Foerk Ernő tervei szerint, észak felől hatalmas főhajót, dél felől új szentélyt építettek. A régi szentély oldalkápolnaként maradt meg. A főoltár neogótikus, oltárképe a védőszentet ábrázolja, két oldalán négy 18. századi szobor áll {Szt. István, Szt. Imre, Szt. Adalbert és Szt. Gellért). A főoltár asztalába Prépostváry Bálint (+1597) tumbájának három feliratos oldallapja van beépítve. A település nevének eredetét egy Szt. Lászlóhoz kapcsolódó mondával magyarázzák: az errefelé járó király igen megszomjazott, s egyik katonája egy fél tökben (béltök) nyújtott neki bort, melyet a király igen édesnek talált, s jókedvében ezt a területet a lovagnak ajándékozta. (TSz). Beltiug. The Roman Catholic Church of „King St. Ladislaus” The settlement was acquired by the Dragoş family, at the end of the 14th century. The family was of Romanian origin from the county of Maramureş, but, starting with the acquisition of Beltiug, the descendants of the family called themselves, as “Dragoş of Beltiug”. A document from 1424 mentions that the church of Beltiug was dedicated to The Holy Virgin. The church was used by the Calvinists, starting from the middle of the 16th century. At the same time, all the communities from the domain of the Dragoş family embraced the reform and the churches were transferred to them. The church of Beltiug was given back to the Catholics, by the end of the 30
