Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Apa - Apa
a fost construit ulterior, în anul 1807. Acoperişul turnului formează o piramidă octogonală, flancată de patru turnuleţe. Biserica a suferit numeroase distrugeri în urma atacurilor tătare. După invazia din 1717, probabil pentru a preveni incendiile, partea superioară a turnului este reconstruită din^cărămidă (1750). Nava actuală păstrează puţine elemente din aspectul său original. In 1857 este lărgită spre est şi edificiul capătă forma unei biserici-sală, înzestrată pe fiecare dintre cele patru laturi cu ferestre semicirculare în partea superioară, acoperită cu un tavan în formă de calotă. Atât în exterior, cât şi în interior, pereţii navei au fost prevăzuţi cu pilaştri pentru a crea impresia de divizare şi diversitate a spaţiului. Informaţiile inscripţionate pe amvon plasează construcţia acestuia în anul 1759, prin contribuţia financiară a doi locuitori din Badok, Sámuel Mezei şi soţia sa, Sára Derzsi. Lucrarea a fost realizată de celebrul sculptor Dávid Sipos, iar coroana amvonului a fost executată în stil clasic în secolul al XlX-lea. Masa Domnului este realizată din piatră, în stil copf, şi, după informaţiile oferite de inscripţie, a fost finanţată de enoriaşi în anul 1802. Biserica are două clopote, unul confecţionat la Eperjes (Presov, Slovacia) în anul 1634, cu inscripţie în limba germană, iar celălalt la Sibiu în 1922. Din inventarul medieval al bisericii se mai păstrează un potir gotic. In 6 februarie 1901, ziarul Szamos relatează că muncitorii care săpau o groapă pentru paratrăsnet au descoperit lângă turnul bisericii un mormânt, în care scheletul era aşezat cu faţa spre pământ. Lângă schelet erau aşezate două broşe din argint aurit cu pietre preţioase şi un inel cu monogramă, care au fost donate colecţiei Gimnaziului Reformat. (TSz). Apa. Református templom A középkori templomról nem sokat tudunk, egyesek szerint Báthori Zsuzsanna hét templom építését fedező adományából építhették a 15. században. A következő század folyamán, a környék templomainak többségével együtt a reformátusoké lett. A mai templom legimpozánsabb része, egy emléktábla felirata szerint 1640-ben épített - egyes kutatók szerint viszont gótikus eredetű - robusztus torony, melynek monumentalitását csak fokozza, hogy felsőbb szintjeit négy, az egész építmény tömegéhez viszonyítva kicsi ablak töri át. Az építés időszakából származhat a bejárati kapu felett található későreneszánsz, faragott kőtimpanon is, az ajtó szegmensíves kőkerete viszont 1807-ben készült. A négy fiatornyos, nyolcszög-alapú gúla formáját követő toronysisak tűzvédelmi okokból, az 1717-es tatár pusztítás utáni újjáépítés folyamán, téglából épült 1750-ben. A tatár betöréskor az egész templom súlyos károkat szenvedett. A hajó mai formája nem sokat árul el az épület ősiségéről, az 1857- es átépítés alkalmával keleti irányba megtoldották, egységes terem alakú templomot hozva létre, minden oldalán nagy, félköríves ablakokat nyitottak. A hajó falait mind kívül, mind belül pilaszterekkel tették változatosabbá, s az egészet teknőboltozattal fedték.A szószék alépítménye, a rajta található felirat szerint, a Bádokon lakó Mezei Sámuel és neje, Derzsi Sára adományából készült el 1759-ban. Faragója a korszak ismert mestere, Sipos Dávid, hangvetője viszont 19. századi, klasszicista darab. Az úrasztala szintén kőből faragott, felirata szerint a gyülekezet készíttette 1802-ben, szép arányú, copf stílusú munka. Az egyházközségnek két harangja van, egyiket 1634-ben Eperjesen (német felirattal), a másikat 1922-ben Nagyszebenben öntötték. A templom középkori felszereléséből egy gótikus kehely is megmaradt. 1901. február 6-án a Szamos arról számolt be, hogy a templom tornya mellett, miközben a villámhárító helyét ásták, egy sírra bukkantak, melyben a koponya arccal lefelé 20
