Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)

Szómagyarázat

Szómagyarázat

Béllet: az ajtó- vagy ablaknyílás kávája, oldalai, amelyeket a középkorban a jobb megvilágítás érdekében, ferde síkokkal, tölcsérformában alakítottak ki és gazdagon tagoltak.

Csehsüveg-boltozat: kupolaszelet, amelyet általában szimpla vagy kettős heveredek között építették a nagyobb terek áthidalására.

Diakonikon: a bizánci rendszerű templom szentélyének déli oldalához kapcsolódó, a liturgikus tárgyak őrzésére kialakított helyiség.

Dob (tambur): a kupola alatti, körbefutó faltest, a tér bevilágítására, ill. ablakok elhelyezésére.

Fríz: díszítéssel ellátott szalag az épület párkányán vagy másutt.

Heveder: olyan négyzetes keresztmetszetű ív, amely egy boltozat megerősítésére készült.

Kanellura: az oszlopok törzsén kialakított függőleges, tagoló vájatok.

Lanterna: a kupola tetejének kör alakú nyílása fölötti kis építmény, amelynek ablakain át világítást kaphat.

Lizéna: a homlokzatot tagoló, enyhén előreálló, függőleges falpillér, lábazat és fejezet nélkül.

Mérmű: kőrács, kőcsipke, az ablaknyílásokban alkalmazva.

Narthex: templom előcsarnoka, gyakran nyitott főhomlokzattal.

Pilaszter: a falból kisebb vagy nagyobb mértékben előreálló, függőleges falpillér, amelynek fejezete és lába van. A fal erősítésére, de inkább a felület tagolására alkalmazzák.

Portikusz: az épület főhomlokzata előtti oszlopos előcsarnok.

Pronaosz: a bizánci rendszerű templom hajóját (naosz) megelőző tér.

Prothesis: a bizánci templom szentélyének északi oldalához csatlakozó, az ún. proszkomidia (a liturgia nem nyilvános, az adományokat előkészítő része) elvégzésére szolgáló helyiség.

Rizalit: a homlokzat elé ugró rész, amely az épület hosszan nyúló síkját tagolja. Lehet középen (középrizalit), vagy sarkon is (sarokrizalit).

Rózsaablak: templom bejárata fölötti kerek ablak, amelyet változatos körrácsokkal tagolnak.

Stukkó: az épület falaira helyezett, gipszes mészhabarcsból készülő díszítés.

Tabernákulum: az oltáriszentség őrzésére szolgáló, zárható szekrényke a katolikus templomokban.

Támpillér: a gótikus építészet jellegzetes eleme, a boltozatok bordái által a templom falaira átvitt oldalirányú nyomás felvételére szolgáló, kívül épített támasz.

Timpanon: lapos hajlású háromszögű oromzat, amelyek homlokzatokon, ablakok és ajtók fölött stb. alkalmaznak.

Trífórium: háromnyílásos ablak.

Voluta: spirál alakban haladó görbe vonal, amellyel az építészeti tagok külső formájában a teherhordásból származó nyomást és az elasztikus ellenállást akarják kifejezni.

Forrás: Gerő László, Magyar műemléki ABC, Budapest 1984.

173