Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Structura aşezărilor şi structuri confesionale / Siedlungs und Konfessionsstrukturen / Települési és felekezeti struktúrák
94 OVIDIU GHITT A akzeptierten. Sie widerstanden der Unterdrückung und bewiesen, dass sie nicht bereit waren, ein wesensbestimmendes Element ihrer kirchlichen Tradition weder für die Annäherung zu den Katholiken römischen Ritus, noch aus praktischen Gründen aufzugeben. Somit verlor die Festzeit die Möglichkeit, den entsprechenden Rahmen zu bilden, in dem das Gefühl der organischen Zugehörigkeit zur katholischen Welt Wurzeln hätte schlagen können. Egy határ az egyesültek és a “latinok” között: az ünnepek Összefoglalás Sem az ungvári egyesülést (1646) megörökítő, sem más közvetlenül ez után kelt dokumentum nem foglalkozik kifejezetten a, Magyarország észak-keleti részén élő, görög katolikusok által használandó naptár típusával és az ünnepekkel. Mindegyik érdekelt fél szabadon értelmezhette a vonatkozó részt, érdekei szerint. Jelen tanulmány lépésről lépésre elmezi az egri római katolikus püspökség és a monarchia erőfeszítéseit, hogy elérjék azt, hogy az egyesültek a gregorián naptárat és a római katolikus ünnepeket használják. Rendszerint mindkét intézmény a szóbanforgó periódusban (a 17. század utolsó évtizede és a következő század első fele) azzal indokolta ez irányú törekvéseit, hogy a) az ünnepek legyenek azok az időszakok amikor kifejeződik az egyesültek és a “latinok” szent egysége, valamint b) megoldják azon gyakorlati problémákat amelyek a különböző naptárt követő nemes és jobbágyai között felmerültek. Természetesen a kivitelezési törekvések nem voltak egyformák. Az egri püspökök, a 18. század harmadik évtizedéig, abból indulván ki, hogy a papok és a hívők az ő egyházi joghatóságuk alatt állnak, a munkácsi vikáriuson keresztül megpróbálták bevezetni a latin egyházi naptárat. A monarchia a törvényes rendelkezéseket használta célja elérésére, két ízben is bizonyítva, hogy szeretné, ha a görög katolikusok és a “latinok” egy időben ünnepelnének. Először Lipót 1692 augusztus 23-án kelt rendeletében (diploma leopoldina) és másodszor az 1733 ianuár 27-én kelt resolutio-ban (amely kötelezi a királyság összes lakóját az elrendelt római katolikus ünnepek megtartására). Mindezen akulturalizáló törekvések kudarcot vallotak. Sem a törvény sem a polgári és vallási hatóságok (a központi, mind a helyi hatóságoké) erőfeszítései nem tudták rábírni az észak-kelet Magyarországi görög katolikusokat az új naptár átvételére. E nyomásnak ellen állva bizonyították, hogy nem hajlandóak feladni egyházi hagyományuk egy alap elemét, sem a római katolikusokhoz való közeledésért, sem a gyakorlati haszonért. Az ünnepek időpontja így elvesztette azt a lehetőséget, hogy a királyság egyesültjei számára a katolikus világgal való szerves egységet jelentse.
