Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Referat principal, Einführungsvortrag, Megnyitó előadás
38 Camil Muresanv gnak és provinciáinak számára a dualizmus komoly gazdasági fellendülést jelentett. Biztos támpont ebből a szempontból a városok fejlődése, különösen a fővárosé (amely alig néhány évtized alatt nyeri el a jelenlegi metropolisz arculatát), az iparé, a bankoké és a vasúthálózaté. S mindezek ut án, miután megpróbáltunk túljutni azokon a klisséken, amelyeket egy nemzrtiségi összetűzések és szenvedélyek által jellemzett század szült, amely olykor erőszaktól sem volt mentes, mégis azt kell szem előtt tartanunk, hogy lényégét tekintve az 1867 utáni Osztrák-Magyar Monarchia - néhány szociális-poltikai szerkezetét alapjaiban érintő elégtelensége mellett - formáját tekintve egy jogállam képéhez közelített. A közigazgatás é s a törvénykezés alapjában véve helyes voltak, a polgári és politikai jogokat tiszteletben tartották, a kivételek általában az alacsonyabb szintű túlkapá sokból eredeztethetők. A jogállamiság, az a vonás, amelyről az utóbbi idő ben nálunk is oly sokat beszélnek, a modemitás alapvető jellemvonása. Á Itala igazolódik, hogy az állam és a társadalom modernizálásaként a 19. szá zadban mindössze újnéven jelentkeznek a nagy francia forradalom által ú tjukra indított elvek, mindazzal együtt, amit ez a forradalom hangsúlyozott, kezdve az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatán. Nem volt célunk semmilyen irányú túlzás, sem az Osztrák-Magyar Monarchia kései dicsőítése. Ha elbukott a nemzetállamok és a nemzetisé gemk Európája előtt, ez azt jelenti, hogy a történelem mondott ítéletet fölötte, s erről ma már csak akadémiai vita folytatható.Mindössze el akartuk kerülni, amint az a történész feladata minsen általa vizsgált folyamattal szemben, a dolgok fekete-fehérben való láttatását. A Habsburg Monarchia, függetlenül fennállásának végeredményétől, iemelkedő jelenség volt Közép- Európa történelmében, összetett történelmét árnyalati különbségek jellemzik, amelyeket a történésznek ennek megfelelően kell árnyaltan kategorizálnia, kritikusan és felelőségfgel válogatván meg pozitív és negatív ítéleteit. Azt is mondhatnánk, zárszóként, hogy a Habsburg Monarchia törté nete kitűnő terepet biztosít a történész aszámára a pozitív és a negatív, a jó é s a rossz közötti különbségtétel begyakorlására, miután jól tuddja, hogy a történelemben igen ritka az a jelenség, amely egyértelműen csakis egy érté kkategóriához rendelhető, hogy hosszútávon maradéktalanul hasznos vagy maradéktalanul káros a társadalom fejlődése szempontjából. Léphetünk 200 évet előre és 2000 évet hátra a történelemben, Tacitus örök érvényű szavaival: „Sine ira et studio“.
