Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Referat principal, Einführungsvortrag, Megnyitó előadás
36 CA Ml і MURESANU épezték. Ez a rendszer egy korlátozott, sajátosan bécsi „liberalizmust“ ké pviselt. A liberalizmus, mint tuidjuk, a 19. század sajátos, modem doktrínája volt, ami Nyugat-Európában közvetlenül a Bécsi Kongresszus után jelent meg. A Habsburg Birodalom történetének vitatott momentumához érkeztünk: az 1867-es dualizmushoz. Újabb deffenziv jelenség, amelyet a magyar politikai testületnek auz 1860-1861-es reformok ellen irányuló bojkottja kényszerített ki. Úgy tűnik, hogy Bécs, különösen a sadovai vereség után, félt a monarchia szétesésétől, az 1867-es döntés mégsem volt szerencsés. Ez vetette meg a diszkrimináció alapjait a soknemzetiségű birodalomban, amely ezután egyedül az osztrákokat és a magyarokat támogatta. Meghiúsí tóttá a birodalom mindn nemzetiségének egyenjogúvá tételét és együttmű ködésüket, amely erre az egyenjogúságra alapozódott volna. Kielégítette ugyan a magyar politikus réteg egy jelentős részét, de nem számolta fel az oppozíciót, amely hű maradt az 1848-as elvekhez, és amely a magyar nemzet politikai céljait hitelesen képviselő csoportnak tekinti önmagát. Kossuth karizmatikus egyénisége a száműzetésben is fölötte állt a kompromisszumot kötő politikusokénak, bármily figyelemre méltóak is voltak ezek, különöse az első generáció: Deák, Andrássy. Rövid időre a dualizmus megmentette a monarchia egységét, hosszú távon viszont gyengí tette. Az osztrák térfélen a „liberális éra“ hivatalos kezdetét a császár által 1867 december 21.-én kibocsátott törvények jelentették. Ezek szabályozták a bírói jogkört, az állampolgári jogokat, hangsúlyozva az állampolgárok egyenlőségét, a gondolatszabadságot, atulajdon háboríthatatlanságát és kimondták minden nemzetiség egyenlőségét, s hogy minden nemzetiségnek elvitathatatlan joga van saját nyelvének és nemzeti jellegének megőrzésére. Mindezek folytatásaként az 1868 májusában kibocsátott törvények valójában a konkordátum visszavonását jelentették, liberális szellemben kezelvén a felekezetek közötti viszonyokat, a polgári házasságkötést, az ikol ák laicizálását, azzal a kitétellel, hogy a vallásoktatás megengedett, sőt ajá nlott volt. Politikai pártok alakulatk: liberális, konzervatív és német nemzeti párt, amelyeket 1890 körül a szociál-demokrata és a keresztény-szociális pártok követtek. Bevezették a közvetlen szavazást, jóllehet cenzúrális kötöttséggel, vagyis az állampolgárok választói státusa hem volt egyenlő: négy szociáliprofesszionális osztályt alkotott. Csak 1897-ben csatlakozott ezekhez egy ú
