Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Regiuni de frontieră şi zone de contact / Grenzreionen und Kontakträume / Határvidékek és kapcsolódási területek
298 Luca Calvi Doar în acest fel, depăşind utopia naţiunilor şi cercetând regiunile, amintindu-ne că frontierele sunt un punct de unire şi nu neapărat de separare, vom putea evita o nouă balcanizare culturală sau, mult mai periculos, politică a Europei centrale, ale cărei efecte ar putea fi imposibil de prevăzut, nu doar pentru o regiune ci pentru întreaga Europă a viitorului. A kárpát-ruszin sajátosság, mint határ helyzeti identitás modellje: néhány gondolat a jövő közép európa régióinak kutatásához Összefoglalás A ruszin kérdés elemzése, ha a dolgozat keretei miatt egyszerűsített formában is, igen hasznos a határhelyzet tisztázásá, mivel a sajátostól az álltalános felé elindulva választ kapunk e kérdésre. Napjainkban a ruszin kéréds egy tipikus esete a kettős, “rejtett” nemzetiség együtt létének: a külső nemzetiség és a belső nemzetiség. A “külső nemzetiség” fogalmán a nemzetiségek, illetve az etnikai kissebségek, az államhatalom által használt megnevezését értjük, amit egy bizonyos cél (kulturális vagy politikai) érdekében rendszeresítettek. Ilyen például Lengyelország, Szlovákia, Magyarország vagy Jugoszlávia gyakorlata. A “belső nemzetiség” fogalma egy adott inteligencia erőfeszítéseinek következménye, amely fejlődésének bizonyos fokán egyszerűen érzi a saját partikularitása kifejezésének kényszerét, ezt az egészhez viszonyított sajátosságként kívánja meghatározni és nem pedig a nagyobb partikularitás részeként. Ki szeretnénk mutatni, hogy a kissebség sokszor az elithez tartozást jelenti és mivel a kissebség feltételezi a többséget ez utóbbinak nem feltétlenül kell ellentétben lennie az előbbivel. Ezért nem fogadhatjuk el nemzeti kissebség státussá emelésének szükségét, mivel az etnikai kissebség definiálása nem csökkentheti egy társadalmi csoport fontosságát. Ilyen határ-identitások túlléphetőek szinte mindenütt a ruszin példát követve: isztro-venetánok Szlovákiában és Horvátországban, a ladinok és a rétorománok Olaszországban és Svájcban (Calvi 1999). Ezen határidentitás elemzése egy új megközelítést feltételez mind a történészek, mind a politikusok részéről mivel, véleményünk szerint, a jövőt az fogja meghatározni, hogy mennyire képesek a nemzeti elven és a nemzeti kultúra fogalmán túllépni és összegyűjteni egy régió együtt létező kultúráit amelyek más létező regionalizmusokkal és sajátosságokkal együtt új energiát adhatnak a politikának és a tudományos kutatásnak. Ezért kénytelenek leszünk elfeledni a divatja múlt, államhatárokra korlátozódó kutatást és új tanulmányozandó területet definiálni, valamint az interdiszciplinaritást és a transzdiszciplinaritást kiegészíteni egy Európa
