Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Nationalităţi, minorităţi etnice şi stat / Nationalitäten, ethnische Minderheiten und Staat / Nemzeti és etnikai kisebbségek, állam
260 Ernst Hauler şvabii de aici nu s-au maghiarizat din cauza ritului lor evanghelic, pe când toţi şvabii romano-catolici au fost asimilaţi. Limba maghiară le-a fost impusă de propria lor biserica şi de şcolile lor, cu toate că până astăzi şi-au păstrat propriile obiceiuri şi datini, diferite de modul de viaţă al maghiarilor. Monarhia română a sprijinit regermanizarea şvabilor pentru a slăbi elementul maghiar, în timp ce episcopatul catolic din Satu Mare, fiind şi forul superior şcolar, şi clerul romano-catolic a continuat maghiarizarea şvabilor. Si pe timpul comunismului au existat elemente maghiarofile care după 1945 au combătut graiurile şvăbeşti din judeţul Satu Mare. Şvabii intimidaţi au fost discriminaţi de către conducerile locale care au oferit avantaje politice, economice şi sociale acelora care s-au ataşat de partea maghiară. Dacă şvabii sătmăreni ar afla valoarea identităţii lor germane tabuizate, mulţi dintre ei şi-ar învăţa din nou limba maternă şi şi-ar declara identitatea germană. Odată cu destrămarea Austro-Ungariei, stat multinaţional, au apărut probleme noi în partea de sud-est a Europei. în anul 1919 marile puteri ale lumii au încercat să rezolve problemele naţionale, înfiinţând graniţe noi, iar după 1945 s-au dislocat grupuri etnice întregi. Astăzi, statele multietnice din această regiune convieţuiesc paşnic, dar locuitorii multor comune se hărţuiesc. De aceea cercetăm istoria relaţiilor interetnice în zona de contact româno-maghiaro-ucraineană, cu scopul de a găsi o cale de convieţuire paşnică pentru popoarele acestei regiuni. A szatmári svábok kisebbségi sorsa Összefoglalás Károlyi Sándor gróf hét helységet alapított kizárólag sváb telepesek betelepítésével, mivel a vegyes etnikumú települések kisebb gazdasági sikerrel kecsegtettek. A későbbi belső vándorlások eredményeképp azonban a szatmári svábok 27 településen is más nemzetiségekkel vegyesen éltek. Két évszázadon keresztül azonban a nemzetiségek inkább csak egymás mellett, mint együtt éltek, érintkezésük a kommunális ügyekre és a közös legelőkre korlátozódott. Míg a románok, zsidók és cigányok megtanultak svábul, a magyarokról ez aligha volt elmondható. A svábok is törekedtek szomszédaik nyelvének elsajátítására, szokásaikban és gazdasági tevékenységükben azonban elkülönültek az összes többi nemzetiségtől. A román lakosság toleranciája és Rómával közös egyháza megkönnyítette együttélésüket a svábokkal. A 20. század során például háromszor annyi házasságot kötöttek svábok románokkal, mint magyarokkal. A magyarok egyedül Hódod községben alkották a lakosság többségét. Ezen a településen az evangélikus svábok nem asszimilálódtak, a
