Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Migratii: evreii şi germanii / Migrationsbewegungen: Juden und Deutsche / Zsidó és német migráció
154 Haraszti György végül 1934 márciusában Teitelbaumnak sikerült végre elfoglalnia a rabbiszéket. Ezt követően a helyzet lassan-lassan lecsillapodott. A vesztes ellenpárt is kezdett megbarátkozni az új helyzettel. De facto elismerték Teitelbaum főrabbit, aki mindenkivel megkedveltette magát, működése 1944-ig, a deportálásig tartott24. Az általa vezetett nagy jesivában közel 400 növendék tanult, a városban emellett még néhány kisebb jesiva is működött. Szatmár több mint egy évtizedre Magyarország és Románia jesiváinak központjává vált. Teitelbaum főrabbinak a városba való bevonulása után nagyon megváltozott a szatmári zsidó élet arculata. Szatmáron (amely azelőtt is hászíd központnak számított) a hászid bázis még jobban megerősödött. Rengeteg hászid özönlött a városba. Az ortodox hitközség szervezete hászíddá vált: a városban több újabb hászíd rabbi telepedett le25, így reb Eliézer Fisch, a bikszádi rabbi is, aki valóságos csodarabbi számba ment; bölcs tanításait sokan vették igénybe, amelyek még betegségek esetében is hatásosak voltak. A változás sok helyi szegény zsidó anyagi helyzetét javította meg: bérbe adták a vendégeknek szobáikat, élelemről gondoskodtak számukra és a rebbe jótékonykodását (adományok, szegény lányok kiházasitása stb.) is élvezték. Szatmárra, ahol a két háború között - Románia más részeivel ellentétben nem voltak jelentősebb antiszemita megmozdulások - 1940 szeptember 5-én vonultak be a magyar csapatok. Rövidesen megkezdődtek a zsidóellenes intézkedések: állampolgársági felülvizsgálat, munkaszolgálat, zsidótörvények életbe léptetése. Mivel az 1940. évi oktatási törvény eltiltotta a zsidókat az állami és városi középiskolák látogatásától (ez a felekezeti iskolák - katolikus, református - látogatására nem vonatkozott) a Status quo 24 R. Teitelbaum Joél. 1944-ben a Kasztner-vonat tagjaként Bergen Belsenbe került és onnan a második csoporttal télidőben Svájcba. Néhány hét után Palesztinába utazott, majd onnan az USA-ba költözött. Főhadiszállását New Yorkban (Williamsburg) illetve a szomszédos Monroe-ban állította fel. Szinte rögtön hozzáfogott intézményei újjászervezéséhez. Az évek során többször a Szentföldre látogatott, itt is felállította Tóra és jótékonysági intézményeit. Több helyen (Jeruzsálem, Bné Brák, Haifa stb.) lakónegyedeket építetett amelyek a Szakmer nevet viselik. Az általa irányított közösség évek során az egyik legbefolyásosabb hászíd csoportosulássá nőtte ki magát, az úgynevezett szatmári hászídoknak az ultraortodox táborban az egész világon vannak hívei. R. Teitelbaum 1979-ben halt meg. - NaftáLI STERN, i.m., 44-47. o. 25 A legfontosabbak: R. Jizachar Bér Läufer a nadvornai (+ Szatmár), utóbb templomát veje 1944-ig R. Meir Rosenbaum vezette; R. Eliézer Fisch a híres bikszádi rabbi; R. Áháron Róth (+ Jeruzsálem); R. Chájem Halberstam (+ Szatmár) a cánzi Halberstammok közül); R. Hersle Halberstam (+ Auschwitz); R. Chune Hersch (1944 előtt elment Szatmárról). Fentiek mind templomot vezettek saját imaházukban. Jelentősebb hászid rabbik voltak még: R. Fisch Lázár (+ Auschwitz); R. M. D. Wintemach (+ Auschwitz); R. Ávráhám Chanuch Friedman (+ Auschwitz). - NáftáLI Stern, i.m., 24-26. o.
