Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Migratii: evreii şi germanii / Migrationsbewegungen: Juden und Deutsche / Zsidó és német migráció
148 Haraszti György ban 6-6 osztályra fejlesztették a 2 iskolát, utóbb ezeket a városi törvényhatóság államosította, miután már eddig is ők fedezték a fenntartás költségeit. (Ugyanez történt a más felekezeti iskolákkal is, csupán a katolikusok tartották meg saját iskoláikat a szatmári püspök adományából). Ténylegesen 1902-ben szűnt meg a zsidó iskola, mivel az 1898-as szakadás által is meggyengített zsidó közösség attól tartott, hogy az állami iskolák ingyenes népoktatásával szemben nem tarthatja fenn iskoláját a maga erejéből. Az utolsó tanévben a tanulók száma 272 fiú és 332 lány". A második korszak kezdetét az első főrabbi halála és a szatmári hitközségben történt szakadás jelzi. Erre 1898-ban került sor. A hagyományhű és az időközben megerősödött reformszámy között kenyértörésre került sor. Míg azonban korábban a történeti Magyarország rohamosan modernizálódó, városiasodó vidékein általában a védekező pozícióban lévő ortodoxok kényszerültek az anyahitközség elhagyására, Szatmáron - jelezvén a magára talált ortodoxia növekvő erejét és a térség viszonylagos gazdasági elmaradottsága miatt a zsidó népességében a hagyományos életformához és különálláshoz szigorúan ragaszkodó elemek előtérbe kerülését, amelyet a folyamatos bevándorlás is erősített - ez fordítva történt. A szakadás közvetlen előidézője az volt, hogy 1897 tavaszán a neológiára hajló, nem túlzottan hitbuzgó Teitelbaum Hermann bankigazgatót választották meg hitközségi elnöknek, de ezt a hagyományőrzők nem fogadták el és mintegy 200 hitközségi tag tiltakozása után a budapesti központi ortodox iroda új választást rendelt el. Időközben az öreg rabbi (1897) meghalt és az ortodox szárny keresztülvitte, hogy 1898 február 22-én helyére a hászid irányzathoz hajló nagysurányi rabbit, Grünwald Júdát választották meg. A két párt között újból kitört a harc, aminek eredménye az lett, hogy a haladottabb szellemű tagok, a modem társaság elitje, akik csaknem valamennyien a gazdag réteghez tartoztak, kiváltak a hitközségből. Ezek az emberek nem ellenezték, hogy az új főrabbi ortodox legyen, de Grünwald Júda személye túl bigottnak, túl hászid irányzatúnak tűnt a szemükben, Március 28-áig 210 hitközségi tag lépett ki (a sort Teitelbaum Hermann, akiből aztán az új hitközségben sem lett elnök, nyitotta meg) és április 10-én a disszidensekből új, Status quo ante hitközség alakult élén Csengery Mayer Károllyal. Bár a szétválás személyi ellentétekből indult, oka mélyebben rejlett: a csak nagyon lassan modernizálódó ortodox tábornak nem kellett az új életformák felé nyitott neológ vezetés, míg a haladópárti tagoknak nem * 1 1S tern Mór, i.m., 60-65. o.
