Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Migratii: evreii şi germanii / Migrationsbewegungen: Juden und Deutsche / Zsidó és német migráció
146 Haraszti György lettek, nevezetesen a hászídikus ideológia felé hajló, tehát szélsőbb konzervatív irányú elemek, más részről pedig a vallásilag közönbösek, akik a vallási gyakorlattal keveset foglalkoztak és a hitközséggel sem sokat törődtek.”6Az első világháború előtt tartott utolsó népszámláláson a zsidók 90%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát, dacára annak, hogy nagyrészük szigorúan vallásos életet élt.7 8Az aránylag fiatal hitközség gyors tempóban fejlődött, pár évtized alatt (az 1944 előtt működő mintegy 27 templomával és imaházával) egyike lett a régi Magyarország legnagyobb hitközségeinek. Olyan világi kiválóságokkal dicsekedhetett mint Szép Ernő, Kaczér Illés, vagy Markovits Rodion. A szatmári zsidók mintegy száz éves története, amely a soá és az azt követő ötven éven át a kommunista szellemi holokauszt következtében visszavonhatatlanul lezárult, a közösség egymást követő vallási vezetői alapján - Mandelbaum Zeév (1842-1897), Grünwald Júda (1898-1920), Grünwald Lázár Dávid (1920-1928), Teitelbaum Jóéi (1934-1944) négy markáns periódusra osztható. Az első időszak az 1842/43-as évektől, az alakulástól Mandelbaum főrabbi haláláig (1897) terjed. A szatmári gyülekezet a főrabbi hatására ortodoxnak deklarálta magát és az 1868/69. évi egyetemes zsidó kongresszus után az ortodox szervezetet választotta. Ekkor épültek ki a hitközség intézményei: az első zsinagóga (1856-1858), a rituális fürdő (1863-tól), az elemi fiúiskola ( 1864), az új zsinagóga (1891- 1892), az elemi lányiskola (1892), az új mikve (1894) stb. Az első zsinagóga alapkövét 1856-ben rakták le. Az építkezés, részben a tagok önkéntes adományaiból, a Vécsey bárótól bérbe vett telken a Várdombon indult. 1891/92-ban ennek helyén épült meg az ortodox 6 Stern Mór, im., 67. o. 7 1941-ben Szatmárnémeti 12.960 zsidó vallású (+ 151 zsidónak minősített nem izraelita vallású) lakosából csupán 1.229 vallotta magát jiddis anyanyelvűnek. Ugyanez az arány a megye kevésbé modernizálódott egyéb településein 14.837 (+ 190) főből 3.253, tehát több mint kétszeres volt - Kepecs József, i.m., 20-34. o. 8 Az 1868/69-es kongresszus után ,,[...]a magyarországi hagyományhű zsidóságban a szakadási irányzat kerekedett felül. A szakadás olyan gyökeres volt, hogy a két tábor nemcsak templomban és iskolában, de a temetőben sem találkozott. Ahol két hitközség működött külön temetkeztek az ortodoxok, külön a neológok. A kongresszustól az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáig eltelt 50 év alatt az ortodox zsidóság a szakadásban, illetve az elszigeteltségben látta léte, fennmaradása és jövője zálogát. A sűrűn hangoztatott példa a rohadt almáról szólt, amelyet el kell különíteni a többitől, különben valamennyi megromlik.” - SCHÖN Dezső, Istenkeresők a Kárpátok alatP, (Budapest: Múlt és Jövő Könyvkiadó 1997), 6. o.
