Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Migratii: evreii şi germanii / Migrationsbewegungen: Juden und Deutsche / Zsidó és német migráció
144 Haraszti György Amikor számuk 1842-re már elérte a minjánt a polgármester helyesnek látta, hogy saját ügyeik intézésére élükre zsidó bíró kerüljön, aki gyakorlatilag a későbbi hitközségi elnök funkcióit töltötte be.* 2 (Ekkor a hitközségi előjárókat maguk a zsidók választották.) A zsidók kóserhús szükségletüket eleinte Nagykárolyból szerezték be, ahol a gróf Károlyiak védnöksége alatt tekintélyes hitközség működött. A megtelepedett zsidók, de még inkább a hetivásárra érkező kereskedők és kisiparosok, akik kötelesek voltak az est beállta előtt a város területét elhagyni, szükségleteinek kielégítésére 1844- ben már azt is megengedte a városi hatóság, hogy egy zsidó vendéglős, név szerint Kesztenbaum Sámuel, családostul megtelepedhessen és kóser vendéglőt üzemeltessen. A szatmári zsidók imaházukat eleinte magánházaknál bérelt helységben tartották fenn. (Az első állandó imaházat, amely 1944-ig fennállott, az Iskola utcában létesítették.) Mivel Szatmár útelágazási pont volt az Osztrák-Magyar Monarchia északkeleti provinciái (Galícia, Bukovina), valamint a déli tartományok és az anyaország között, sok átutazó család a letelepedés mellett döntött. A negyvenes években megindult beköltözködés eleinte lassú, később az ötvenes évektől mind gyorsabb tempóban folyt. (Szatmárnémeti zsidó népessége: 1850 - 78, 1870 - körülbelül 1.500, 1880 - 2.855, 1910 - 7.194 [20%], 1930 - 11.533 [21%] 1941 - 12.960 [24.9%] fő)3 A zsidó negyed a főtér és a Szamos folyó között terült el. A gyülekezet első rabbija a mintegy 15-16 család4 által meghívott tudomásul vette a letelepedést.” - Stern Mór, Szatmári zsidók útja. Történeti tanulmány a szatmári zsidó község múltjából, (Szatmár [Satu Mare]: szerző kiadása: 1931), 23. o. 2 Az első szatmári „zsidó bíró” Leichtman József volt, aki 1842-ben lett szatmári lakos). Őt 1852-ben, hatóságilag kinevezve, Steinberger Ábrahám (+1906 87 éves korában) követte, aki Beregsurányból költözött Szatmárra. és az 1898-as szakadás után is megmaradt az ortodox táborban. - Stern Mór, i.m., 99. o. 3 Stern Mór, i.m., 67. o. A már régebben megtelepedett, nyugati területekről érkezett zsidóság mellett fokozatosan megszaporodott a keleti típusú zsidó elem, amelynek Erdélybe való népes bevándorlása a Kárpátokból a déli területekre 1850 körül kezdődött. Ezeknek a bevándorlóknak eleinte nagy része Galíciából, Bukovinából, kisebb része pedig Lengyelország különböző részeiből érkezett. Utóbb a szomszédos megyék; Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros keleti eredetű zsidósága gyarapította leginkább a kevésbé asszimilálódott zsidók számát. A szatmárnémeti zsidó lakosság számadatait lásd Kepecs JÓZSEF (szerk.), A zsidó népesség száma településenként (1840-1941), (Budapest: Központi Statisztikai Hivatal kiadása, 1993), 32. o. A más Szatmár megyei településeken a zsidó népesség alakulása (1840 - 4.910 [2.9%], 1880 - 11.395 [5.7%], 1910 - 14.674 [5.7%], 1941 - 14.837 [5.0%] fő) - uo„ 30. o. 4 A hitközség alapítói, egyben első elöljárói Mandelbaum Farkas főrabbi (megh. 1897), Steinberger Ábrahám, Teitelbaum Simon, Schwarcz Salamon, Freund Ábrahám, Kesztenbaum Sámuel, Markovits Elek, Benedikt Lipót, Veisz Mózes és Klein Salamon voltak Az alapítók szigorúan hithű, askenáz pozsonyi tradíciójú
