Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
66 Zsoldos Attila segesdr7 uradalom. Egy újabb típust képviselnek végezetül azok az ispánsaggá szervezett uradalmak, melyek -• ellentétben a második csoportba tartozókkal - idővel megyévé alakultak át, mint történt az például Verőce'8 esetében. A második típushoz tartozó, ispánsággá szervezett királynéi uradalmak sorában találunk erdélyieket is. 1264. júliusában IV. Orbán pápa felszólította István ifjabb királyt, hogy mindazokat a falvakat és földeket (villas et terras), amelyeket az apjával, IV. Bélával anyja, Mária királyné beleegyezése nélkül (sine assensu) kötött megegyezés (compositio) értelmében lefoglalt, adja vissza a királynénak, mert azokat régtől fogva (a tempore, cuius memoria non existit) a magyar királynék birtokolták (tenuerunt).27 28 29 Az említett compositio alatt minden bizonnyal a IV. Béla és idősebb fia között Pozsonyban létrejött, s többízben megerősített megállapodás30 értendő, melynek alapján István ifjabb király hatalma immár nem csak Erdélyre, hanem az egész, Dunától keletre eső országrészre kiterjedt. Az egyezmény minden bizonnyal a királynéi birtokokat is érintette, amint arra a Szatmár megyei Ragáld példája figyelmeztet. Erről a birtokról Erzsébet ifjabb királyné egy 1265-ben kelt oklevele megjegyzi, hogy eredetileg egy örökös nélkül meghalt szatmári váijobbágyé volt, később pedig Mária királyné telepített rá hospesekét, nyilván azt követően, hogy férjétől megkapta e célra a birtokot. Az ifjabb királyné oklevele ugyanakkor azt is elárulja Ragáldról, hogy az „öröklési jogon háramlott” a kezére (Jure successorio ad manum nostram devoluta),31 ami - mivel az oklevél kiállításának idején, 1265-ben, Mária királyné még életben volt - aligha magyarázható másként, mint hogy a pozsonyi béke értelmében István ifjabb királynak jutott keleti országrészben fekvő királynéi birtokok - legalábbis részben - az ifjabb királyné joghatósága alá kerültek. Nyilván hasonló módon tette rá a kezét az ifjabb királyi pár azokra a „falvakra és földekre” is, amelyeket a pápa oklevelének tanúsága szerint Mária királyné - okkal, ok nélkül, ez ma már aligha deríthető ki - ki akart 27 Összefoglalóan 1. Pesty F.: Az eltűnt régi vármegyék. I—II. Budapest. 1880. (Reprint: Budapest, 1988.) I. 213-218. Magyar K.: A segesdi királynéi ispánság történetéről (Xl-XV. század). In Somogy Megye Múltjából. 16 (1985). 3-60; Kristó Gy.: Vármegyék. 255-259. 28 Összefoglalóan 1. Kristó Gy.: Vármegyék. 319-320. 29 Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum edita ex tabulariis Vaticanis deprompta. I—II. Collecta ac serie chronologica disposita ab Aug. Theiner. Romae-Zagrabiae, 1863-1875.1. 275-276. 30 1262: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I—III. Collegit et edidit F. Knauz, L. C. Dedek. Strigonii, 1874-1924. IV. Ad edendum praeparaverunt G. Dreska, G. Érszegi, A. Hegedűs, T. Neumann, C. Szovák, S. Tringli. Strigonii-Budapestini, 1999. (A továbbiakban: MES). I. 476- 480. Vö. Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I—II. Budapest, 1899.2 (Reprint: Budapest, 1984.) II. 249-252. 31 1265: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Stud. et op. G. Fejér. Budae, 1829-1844. (A továbbiakban: CD). VI/2. 391.
