Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban 65 valamikor a 11. század végét követően kaphatta meg e birtokot.'9 Ez az érvelés azonban azért nem meggyőző, mert épp úgy elképzelhető, hogy az említett erdélyi birtokok már 1086 előtt kikerültek Bakonybél birtokállományából. A bakonybéli feljegyzés megbízhatósága mellett szóló érvként vehető ugyanakkor figyelembe, hogy az a Sopron megyei Szalmád viszont, mely Gizella ugyanazon adományának része volt, szerepel az 1086. évi összeírásban.19 20 21 Lapád és Abony (Asszonynépe?) példája mindenesetre kétségtelen bizonyságot ad arra, hogy a királyné mint birtokos már a legkorábbi időkben jelen volt Erdélyben - mégpedig annak a Marostól délre eső részében - is. A királynéi birtokok jelentős része egy-egy uradalomba szervezve tűnik fel, mások ellenben különálló egységekként. Ez utóbbiak esetében talán feltételezhető lenne, hogy eredetileg ezek is egy-egy uradalomhoz tartoztak, ám azok - ha egyáltalán valóban léteztek - nem hagytak nyomot forrásainkban. Semmit sem tudunk például arról, hogy a királyné 1278-ban említett Fehérvár melletti háza {aput Albam ... nostre males tatis domus)*' a környékbeli királynéi birtokok központjaként is müködött-e. Azon uradalmak, amelyek hosszabb-rövidebb ideig a királynék kezén tűnnek fel, részint méreteik, részint szervezeti sajátosságaik alapján több csoportra oszthatók. Az első csoportba azok sorolhatók, amelyek kisebbek lévén csupán néhány településre terjedtek ki, s - talán ezzel összefüggésben - nem szervezték őket ispánsággá. E típus példájaként említhető a Nyitra megyei újhelyi uradalom, melyhez az Újfalunak {Noua Villa) is mondott22 Újhelyen kívül Lubó, Patvaróc és Szerdahely tartozott. Az uradalmat Mária királyné23 és IV. Béla 1263-ban a pannonhalmi monostornak adományozta.24 Az újhelyi uradalom élén, amíg az Mária joghatósága alá tartozott, a királyné officialise állott.25 26 Az uradalmak egy másik csoportja ispánságként tűnik fel forrásainkban. Jól ismert példája ennek a típusnak a vizsolyf0 vagy a 19 Kristó Gy.: A korai Erdély 895-1324. Szeged, 2002. 115-116. (Szegedi Középkortürténeti Könyvtár 18). 20 DHA. 1.252. 21 1273: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára. I—II. Szerk. Nagy Gy. Budapest, 1887-1889.1. 12. Az oklevél Erzsébet özvegy királyné nevében kelt. 22 1263: Árpádkori új okmánytár. I—XII. Közzé teszi Wenzel G. Pest- Budapest, 1860-1874. (A továbbiakban: ÁÚO). III. 43. 23 1263: ÁÚO. III. 42-^43. 24 1263: rar. II. 321-324. 25 1264: rar. II. 326. 26 Összefoglalóan 1. Györfiy Gy.: Történeti földrajz. I. 156-157. és Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988. (A továbbiakban Kristó Gy.: Vármegyék). 410- 411. (Nemzet és emlékezet).
