Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
63 kellőképpen alátámasztja, hogy ez a forrás általában jól értesültnek mondható a magyarországi viszonyokat illetően. Aligha lehet kétséges ugyanakkor, hogy a királynéi birtokok létrejötte nem is igen képzelhető el más módon, mint hogy az uralkodó birtokai egy részét átengedte felesége használatára. Az Altaichi Évkönyvek fenti tudósítása azt mindenesetre kétségtelenné teszi, hogy a királynéi birtokok kezdetei a királyi birtokszervezetek kialakításának időszakába, azaz az államalapítás korába nyúlnak vissza. S valóban, más forrásaink szintén tartottak fenn adatokat Gizella királyné birtokaira vonatkozóan. 1232-ben a veszprémi püspök azt állította, hogy a Visinec (Wezmech) nevű, a Dráva és a Mura folyók között fekvő birtok Gizella királyné adománya révén került egyháza birtokába {terram ... a prima fundairice ecclesle sue regina Gysla donatam).' A veszprémi egyház más birtokára vonatkozóan is élt az a hagyomány, hogy azt Gizella adományozta: 1318-ban a szintén Zala megyei Alsóörsön tartottak számon olyan háznépeket, amelyeket a királyné juttatott a veszprémi egyháznak annak alapítása idején (mansiones ... per dominam Keysla reginam felicis recordationis tempore fundationis Wesprimiensis ecclesie collati fuerant).7 8. Amint arról már szó esett, Erdélyben alig-alig ismerünk királynéi birtokokat, igaz, a király úri. udvari birtokszervezetéhez tartozó birtokokra vonatkozóan sem bővelkedünk az adatokban.9 Kiváltképp feltűnő, hogy erdőuradalomról, illetve erdőispánságról sem tudunk Erdélyben, jóllehet a természetföldrajzi körülmények éppenséggel magától értetődővé tennék ezen intézménytípus itteni jelenlétét. Annál inkább felkeltheti érdeklődésünket tehát az a tény, hogy éppen a királynéi birtokok legkorábbi rétegében találkozunk olyan földekkel, amelyek a királynék erdélyi birtoklására vetnek némi fényt. A bakonybéli apátság elidegenített javainak 15. századi jegyzéke annak emlékét tartotta fenn, hogy Gizella férje beleegyezésével (favente) a Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban 7 1232: Zala vármegye története. Oklevéltár. I—II. Szerk. Nagy I., Véghely D. és Nagy Gy. Budapest, 1886-1890. II. 643. Az adat hitele nem vonható kétségbe azon az alapon, hogy a Muraköz az idő tájt még nem tartozott Magyarországhoz (vö. Karácsonyi J.: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Budapest, 1916. 5-7. [Értekezések a történeti tudományok köréből XXIV. 2.]), mivel Szlavónia - s így értelemszerűen a Muraköz is - már a 10. századtól kezdve magyar fennhatóság alatt volt, 1. Zsoldos A.: Egész Szlavónia bánja. In vol. Tanulmányok a középkorról. Szerk. Neumann T. H. n., 2001. 273-276. (Analecta Mediaevalia I.), a kérdés további irodalmával. 8 1318: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 200097. 9 Udvamokokra például mindössze három adattal rendelkezünk 1. Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. I. 1023-1300. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Jakó Zs. Budapest, 1997. (A továbbiakban: EO). I. 13., 107. és 241. sz-ok.
