Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
124 KUBINYI András ellenére sem lehetett az 1494-ben már anya Sára asszony apja. Sárának tehát voltak féltestvérei: részben fiúk, Bethlen Domokos első házasságából, részben anyai ágon, Nagylucsei Dóéi Ferenc. Tárcainak a házasság egyelőre csak annyi hasznot hozott, hogy felesége jogán örökösödési igényt támaszthatott Zaránd megyei birtokokra.48 A Nagylucsei rokonság akkor még nem jelentett sokat, hiszen Orbán kincstartó 1490 után meghalt. Felesége féltestvére, Nagylucsei Dóci Ferenc, felnőve azonban jelentős karriert futott be, ami feltehetően hasznot hozott sógorának, Tárcainak is. 1498-ban húsz évesen lett királyi kamarás, 1502-ben és 1504-ben fontos királyi megbízatásokat teljesít, II. Lajos alatt pedig kamarásmester lett.49 János úr közben kilépett a Homonnaiak szolgálatából, úgy látszik saját és felesége birtokügyeivel foglalkozott. Most értek be azonban korábbi személyi kapcsolatai. A Homonnai és a Somi Szécsi birtokok szomszédságában voltak a leleszi premontrei prépostság javai, ahol akkor a kommendátor a bihari nemes Vémeri Zsigmond kincstári tisztviselő volt. Tárcainak mind bátyja révén, mind a szomszédság okán kapcsolatban kellett vele állnia. Amikor Emuszt Zsigmond pécsi püspök kincstartót leváltották, a királyi pénzügyek vezetését 1496 júniusában először adminisztrátori címmel Vémerire bízta a király. Két év múlva megkapta a kincstartói kinevezést is. 1500 elején már zágrábi püspökként halt meg.50 Mivel elődje, Emuszt részben saját familiárisaival és nem a régen ott dolgozókkal töltötte fel a kincstári személyzetet, ezek uruk leváltása után többségükben elhagyták hivatalukat,51 így Vémerinek sok esetben új tisztviselőkről kellett gondoskodnia. A kincstár új főnöke a legfontosabb pénzügyigazgatási tisztségre, az erdélyi sókamara ispánságra azonnal Tárcái Jánost nevezte ki, aki így bátyja utóda lett. Annak idején Ausztriában már bizonyította, hogy ért a kincstári ügyekhez. Az új erdélyi sókamaraispán szinte azonnal 500 forint kölcsönt nyújtott a királynak.52 A tisztet nem egyedül töltötte be, hanem a nagyszebeni Proli Miklóssal közösen.53 Egy XVI. század közepi forrás úgy tudta, hogy a nagyszebeni pénzverőkamarát a királyok mindig a városnak adták bérbe. 48 L. 32. jegyzet. 49 Fógel J.: II. Ulászló udvartartása (1490-1516): Budapest, 1913. 62-63. (A továbbiakban Fógel: II Ulászló udvartartása). 50 Kubinyi A.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999. 161-170. (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége Könyvek 22.) 51 Kubinyi A.: A kincstári személyzet a XV. század második felében. In Tanulmányok Budapest múltjából. 12(1957). 35. 52 Iványi: Bártfa. I. 3278. sz. (1496. július 18.) 53 Néhány adat a sókamaraispánságukra: A. Berger: Urkunden-Regesten aus dem alten Bistritzer Archiv von 1203 bis 1526. Bistritz, 1895. 331,sz. (A továbbiakban Berger: Bistritz) - DF. 245432. - Quellen zur Geschichte Siebenbürgens. I. Nagy-Szeben, 1880. 216, 221, 251.
