Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Elite
Egy középkori román eredetű nemesi család a Felvidéken 61 ezért évente váltják egymást; pontosabban csak a négy protestánsnak keresztelt, a katolikusok nem. Mikor a legutolsó fiú is meghal, ennek egyetlen fia lesz a vajda 1653-ban. Ennek halálakor,, 1700? csak lánya maradt, aki a Frivaldszky-család egy másik tagjánál volt férjnél. Ez utóbbi szeretett volna lenni a vajda, de a legidősebb ág tagjai ellenálltak, és alispáni határozattal ezek legidősebbje lett a vajda, haláláig, 1751-ig. Ekkor újra előáll az 1700? évi eset, hogy a vajda veje - aki szintén Frivaldszky - lesz az utód, pontosabban ennek a fia. Amikor a soltészi jogot igényli már senki nem áll neki ellen. Tőle 1766-ban öccse veszi át, holott volt élő nagykorú fia is. Mikor ez az öcs 1769-ben utód nélkül halt meg, a legidősebb ág elsőszülöttje lesz az örökös 1805-ig, amikor a soltészbíróság Frivaldon megszűnik. Frivaldon az öröklés tehát a román szokásjogot követte, ellentétben a magyar nemesi öröklés szabályaival még azután is, hogy a család egyik tagja, Frivaldszky János 1583-ban címeres levelet szerez. Ami magát a kúriát illeti, a család meghatározott tagjai közösen örökölték addig, amíg 1805-ben, a soltészi intézmény megszűnésekor a család egyik tagja magára nem váltotta. Ettől kezdve mindig a legkisebb fiúé lett. A családi, speciális, román jellegű öröklési szabályt tehát csak ekkor váltotta fel a nemesi öröklés általános törvénye. A vajda, vojvoda szó eredeti középkori jelentése: ‘fejedelem, vezér’ Erdélyben és a román nyelvterületen. Ez a szó a történelem folyamán azonban nagy jelentés-változáson ment át, egészen a ‘cigányvajda’, ‘munkacsoport vezető’, ‘bandagazda’ jelentésig.30 A középkori Erdélyben különböző helyeken és időpontokban eltérő értelemben használták, ennek összefüggései még nincsenek kellőképpen tisztázva. A Frivaldszky-család esetében mindenesetre a megjelölést olyan értelműnek kell feltételeznünk, amely Walach Mihály társadalmi státusának felelt meg 1412-ben, amikor urával együtt végleg elhagyta Erdélyt. Ez egyfelől családjának a státusát mutatja, másfelől azt a státust, amire Stibor mellett tett szert azon románok értékítélete szerint, akik őt Erdélyből a Felvidékre követték. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy Walach Mihály tudott Stibor azon tervéről, hogy Erdélyből Vág-völgyi birtokára tart, különben nem gyűjtött volna maga mellé olyan embereket, akikkel új hazájában az ott ismeretlen a pásztorgazdaságot meg tudta honosítani. Sőt, az is valószínű, hogy ekkor, 1412-ben nősült meg, s hozott magával nemcsak román háznépet, de feleséget is. Feleséggel és pásztor-háznéppel ugyanis nem tudta volna Stiborral együtt végigháborűzni, utazni, vándorolni fél Közép-Európát. Stibor első alkalommal 1395-ben lesz erdélyi vajda, nyilván a török ellen készülő háború miatt. Az ezévi kis-nikápolyi győzelem bizonyára az ő érdeme. Ezt követően történhetett meg, hogy a győzelem mámorában erdélyi vajdai teendőivel mit sem törődve, egy éven át üli duhajkodva lánya lakodalmát’1, feltehetően Kolozsvárott. Itt van 1396 május 28-án is.32 Ekkor hadat gyűjt a török ellen. 30 Magyar Történelmi Fogalomtár. II. Szerk. Bán Péter. Bp„ 1989. 229.; A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. III. Bp.. 1976. 1070. 31 Erdélyi Aradi Viktor: Mócok földjén. Bukarest, 1974. 44-45. Wenzel Géza: Stibor vajda. In: Értekezések a történeti tudománvok köréből. IV. 2.sz. 12ZSO. 1.44II. sz.
