Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
194 Dáné Veronka mivel azonban a 17. századi vármegyei protokollumok nagyrészt magyar nyelvűek, a román szakemberek többsége nem tudta hasznosítani adataikat, másrészt pedig, részben az előbbiből következően, a fejedelemség kora, és különösen annak közigazgatása, bíráskodási szervezete, gyakorlata iránt elég csekély érdeklődést mutatott a román történettudomány." Az elkövetkező évtizedekben Olivia Pescariu ugyanennek a folyóiratnak az 1962-es évfolyamában, Kolozs vármegye levéltárának bemutatása elé egy rövid, s a 17. századi fejlődést éppen csak nagyvonalakban tárgyaló, tévedésektől sem mentes bevezetőt írt, érintőlegesen foglalkozott a témával Kiss András az úriszékről, David Prodan pedig az erdélyi falusbíróságról írott tanulmányában, majd előbbi a Román Állami Levéltár Kolozs Megyei Fióklevéltárának 1979 es útmutatójában a területi-közigazgatási szervek levéltárai elé írott alapos, ezen intézmények hatáskörét, működését, történeti fejlődését is felvázoló tanulmányában.11 12 Azt is el kell azonban mondanunk, hogy diktatúra utolsó évtizedeinek levéltári viszonyai sem tették lehetővé egy ilyen jellegű munka megkezdését. Változást az 1990-es évek hoztak e téren is: 1994-ben megjelent Kiss András csaknem egy évtizede kéziratban maradt, alapvető tanulmánya a vármegyei filiális szék keletkezéséről13, 1999-ben pedig az előbbi és Jakó Zsigmond kezdeményezésére, Kiss András és e sorok írójának részvételével és az OTKA támogatásával megindultak az erdélyi fejedelemségkori vármegyei jegyzőkönyvek kiadási munkálatai. A források. Természetesen a munka megkezdése előtt áttekintettük, melyek azok a vármegyék, amelyek levéltárában 17. századi közgyűlési- és törvénykezési protokollumok találhatók. Közismert, hogy az erdélyi vármegyék fejlődése eltér a magyarországitól: a vajdai intézmény erősen gátolta a vármegyék mint önálló intézmények megnyilvánulását, s a hét erdélyi vármegye a vajdával az élén egy magyarországi vármegyeként szerepelt a királyság politikai színpadán. A tulajdonképpeni vármegyei fejlődés csak a fejedelemség kialakulása után indult meg, s a jegyzőkönyvek vezetése is ezután vette kezdetét. Annak ellenére, hogy 16. századi jegyzőkönyv nem maradt fenn, s ebben az állandó székhely hiánya is közrejátszott, valószínű, s különösen a “vezető” vármegye, Fehér esetében, hogy a 16-17. század fordulója körül, esetleg korábban is, már folyt protokollumvezetés (a cirkálások során mindenesetre készültek írásbeli határozatok). A folyamatos feljegyzések általában a 17. század első évtizedében indulnak, esetenként a fennmaradtnál néhány évvel korábbiak. Az alábbiakban számba vennénk a fennmaradt jegyzőkönyveket, két vármegye, Fehér és Hunyad kivételével: előbbi 11 loan Lupaş: Un tablou statistic al arhivelor judeţene şi orăşeneşti din Transilvania. In Revista Arhivelor. I (1924-1926). 12 Pescariu, Olivia: Arhiva comitatului Cluj. In Revista Arhivelor. (1962) nr. 1. 102-116. Kiss Andrei: Forul dominai în Transilvania. In Revista Arhivelor. XII (1969) 2 sz. 59-70.; David Prodan: Judele satului jobăgesc în Transilvania. In AII Cluj. IV (1961). 217-235.; Kiss Andrei: Comitatele, scaunele, districtele, prefecturile, preturile şi fondurile create. In îndrumător în Arhivele Statului Judeţul Cluj. I. Coord. Al. Matei, îndrumătoare arhivistice 16. Buc, 1979. 143-163. 13 Kiss András: A vármegyei filiális szék keletkezéséről. In Források és értelmezések. Bük. 1993. 39- 69.
