Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
90 Sunkó Attila Erdélyi törvényre csak ritkán és egész általánosságban, pontos megjelölés nélkül. Bár a jogszolgáltatás továbbra is a szokásjogon alapult, az Approbatae és a Compilatae Constitutiones kevés, elszórtan fellelhető végzésére, mivel a Hármaskönyvhöz hasonlóan ez sem tartalmaz büntetőjogi tárgyú részt, nem sokkal azok kihirdetése után már hivatkoztak, “a két törvénykönyv a gyakorlatban Erdélynek olyan jogi bibliájává alakult, mint Magyarországon a Hármaskönyv”6. Erdélyben - a magyarországi fejlődéstől eltérően - szokásos maradt a fejedelem személyes bíráskodása. A XVI. században a fontosabb ügyek, például hűtlenség tárgyalásakor még személyesen volt jelen, később az I. Rákóczi György által elfogadott választási feltételek - melyeknek gyakorlati megvalósulása nagyban függött a mindenkori fejedelem személyiségének súlyától - tiltották a fejedelem bíráskodó országgyűlésen való személyes megjelenését, a “legfelsőbb kegyelmezési jog” gyakorlása, azaz a hozzá való fellebbezés joga azonban vélhetően megmaradt7. Csorbítatlanul maradt fenn a fejedelem személyes bíráskodási joga a fejedelem udvari népe és a katonák felett*. A gyakorlatban ezt a jogát - legalábbis az udvari nép esetében — átruházta az udvarmesterre. Bár a Mohács előtti előzményeknek9 és a curia militaris funkciójának is ez felel meg leginkább, 6 Dr. Angyal Pál - Dr. Degré Alajos: A XVI-XVII. századi erdélyi büntetőjog vázlata. In: Angyal szeminárium kiadványai. Szerk.: Dr. Bertl Emil és Dr. Jenes Árpád. 49. Bp., 1943. (a továbbiakban: Angyal-Degré, 1943.) 8-9., 14. A két törvénykönyv a Hármaskönyv melletti majdnem egyeduralmát később is megőrizte, hatályát a Diploma Leopoldinum is fenntartotta. Csizmadia, 1975. 167-168. V. ö. Wenzel 1851-1852. 399-400., 461. 7 “terminuskor semminemű törvénynek discussiójában benn nem ül (a fejedelem), holott ad suam praesentiam appellálják a törvényt, mint summus justitiarius eleibe” Approbata Constitutiones Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 69. köt. 1540-1848. évi erdélyi törvények. Fordították, és utalásokkal ellátták: Dr. Kolosvári Sándor és Dr. Óvári Kelemen. Jegyz. Dr. Márkus Dezső. Bp., 1900. 5-253. (A továbbiakban: A C.) II. R. I. ez. V. articulus XIII II. Rákóczi György választási feltételeiben egy enyhébb szabályozás szerepel: “semminémű causáiban a fiscusnak benn nem ül: egyéb causákban mindazáltal benn ülhet ő nagysága, de úgy, hogy ő nagysága méltóságos személye eleibe való appellátiók ezzel ne inturbáltassanak” A. C. II. R. Cz. VI. art. XIII. I. Rákóczi Ferenc kondícióiban azonban már visszaáll a szigorúbb szabályozás. Rácz Lajos: Főhatalom és kormányzás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp., 1992. 166-167. 8 7: “Ingyen gazdálkodásról. Edictum XXXVII. Ha residentiátlan nemes ember, urak, vagy főrendek szolgái, a falu felkelvén, személyeknek megsértésök és megkárosítások nélkül, ha magokat megadják, fogják meg, és vigyék tiszt kezéhez, a ki törvényt láttatván, és a dolog megbizonyosodván, a kárt refundálhassa, s magokat pedig díjuk letételével válthassák meg. Ha zászló alatt való fizetett rend, avagy egyéb udvari szolgák, ezen mód szerint megfogattatván, ha közel lesznek, vigyék kapitányok vagy generálisok kezeikhez; ha pedig a fejedelmek közel lesznek, udvarhoz vigyék fogva, és ezen mód szerint büntettessenek. Ha pedig fiscalis várakhoz, vagy fejedelmek egyéb jószágaihoz tartozó szabadosok, vagy egyéb rendek lesznek, megfogattatván, azok is praefectus kezéhez vagy udvarhoz küldettessenek, a hasonló büntetésre.” A C. V. R. 27. ed. Angyal-Degré, 1943. 16. 9 A későközépkorban az aulicusok külön bíróságaként működő curia militarism: Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és peijog az Árpád és a vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899. (a továbiakban: Hajnik, 1899.) 60-65., Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp., 1976. (a továbbiakban: Bertényi, 1976.) 47., Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. Kelet és Nyugat között. In: Tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged, 1995. 309-335. (a továbbiakban: Kubinyi, 1995.) 322.; Karácsonyi János: Becsületbírósági ítélet 1516-ból. In: Hadtörténelmi Közlemények IV. (1891) 482-488. (a
