Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
84 Engel Pál mert közhitelű és pártatlan voltuk közismertnek számított. Voltak továbbá, akikről tudni lehetett, hogy hivatalból gyakran járnak el efféle ügyekben. Elsősorban a szolgabírák számítottak ilyennek, s ez magyarázhatja gyakori előterjesztésüket királyi emberként. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a tételünk igaz, akkor az esetek zömében ennél sokkal közelebbi viszonyt kell feltételeznünk ügyfél és királyi ember között. Ha az ügyfél maga választhatta ki az ügyében eljárókat, akkor aligha állhatta meg, hogy ne főleg olyanokat terjesszen elő, akikhez rokoni, baráti, esetleg szolgálati kapcsolat fűzi. Az első kettőről - rokonságról és baráti viszonyról - köznemesek esetében gyakorlatilag nincs információnk, olyan eseteket azonban feltétlenül kell találnunk, ahol a királyi ember az ügyfél szolgálatában állt. Vannak is ilyenek, elég szép számmal. Vegyük mindjárt azt a névsort, amelyet Maróti János 1398. évi iktatóleveléből idéztünk. Az elsőként javasolt királyi ember Bélái Miklós fia János. Egy pontosan ilyen nevű személynek - és a fiának, Miklósnak - Maróti 25 évvel később, 1423-ban nem kevesebb mint két falut ajándékozott, ama szolgálatokért, amelyeket Bélái a bán boszniai fogsága idején (1415-18) és más alkalmakkor tett. Nem kételkedhetünk benne, hogy mind 1398- ban, mind 1423-ban ugyanarról a személyről van szó, és abban sem, hogy ez a személy egész idő alatt Maróti szolgálatában állt69. A nyolcadik név az 1398. évi listán Szentmiklósi Gál. Róla azt találjuk, hogy 1399-ben Zsigmondtól három valkói falut kapott adományba Ivánkaszentgyörgy tartozékaiból egy bizonyos Bylus fia Thordas-sal közösen70. Nincs a birtokunkban olyan adat, amely szerint Szentmiklósi Maróti familiárisa lett volna, ám ez a körülményekből mégis következik. Társa ugyanis nyilván egy személy azzal a Régyi Belos fia Tordassal, aki a következő években kétszer is előfordul Maróti embereként71. Szentmiklósi is nyilvánvalóan Maróti szolgálatában állt, amikor az adományt kapta, s bizonyára már az előző évben is, amikor a bán királyi embernek terjesztette fel. 1403-ban és 1404-ben megint találkozunk vele mint királyi emberrel, előbb Maróti familiárisa, Bujáki László, majd maga Maróti listáján72. Az 1398-ban szereplő többi hat személy és Maróti viszonyáról nincs ennyire közvetlen információnk, de néhányukról azért módunk van megtenni bizonyos megfigyeléseket. Bodonyi Miklós például további négy alkalommal fordul elő királyi emberként. 1404-ben és 1409-ben maga Maróti, 1399-ben és 1403-ban az említett Szentmiklósi Gál és Régyi Tordas, illetve Bujáki László javasolták.73 Bodonyi Domokossal, aki Miklósnak nyilván rokona volt, 1399-ben találkozunk még egyszer mint királyi emberrel, ezúttal Szentmiklósi és Tordas 69 DF 218 688. 70 DF 265 861, Zs., I., 6103 sz. 71 1406-ban Maróti bobovaci (Bosznia) vámagya (Zs., II., 4802 sz.), 1410-12 táján még mindig Maróti familiárisa (Zs., II., 8155 sz.). 72 1 403: Dl. 33 774, vö. Zs., II., 2775 sz.; 1404: Dl. 8938. Bujáki Marótinak egyúttal másodfokú unokatestvére is volt. 73 1404: Dl. 8938; 1409: Dl. 9567; 1399: DF 265 861; 1403: Dl. 33 774. Bujáki Marótinak egyúttal másodfokú unokatestvére is volt, vö. Zs., II., 2775 sz.
