Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
78 Engel Pál aki 1464-ben szerepel királyi emberként Valkóban. ő nyilván a valkói Riicsön bírt részeket, ahol az apja, Demeter már 1438-ban birtokos volt18. Úgy látszik, hogy a 15. században már elég következetesen betartották a szabályt, hogy megyei ügyben csak megyebeli nemes járhat el. A 14. század második feléből azonban ismerünk egy-két olyan esetet, amikor láthatóan nem ez történt. Amikor a nyúlszigeti apácák akarták 1366 táján visszaszerezni a Valkó megyei Becencet, a kijelölt királyi emberek egyike sem volt megyebeli. A Hosszúbácsiaknak a szomszéd birtokosokkal 1364-1380 között folyó viszályaiban a királyi emberek sorában nemcsak valkói nemeseket találunk, hanem hat-hét Bács megyeit is. Négyük neve több oklevélben ismétlődik, tehát nyilván nem elírásból vagy véletlenül kerültek a listára. Azt azonban, hogy hogyan és miért, nem tudjuk. A legérdekesebb ebben a vonatkozásban az az oklevél, amellyel Zsigmond 1387- ben Kórógyi István beiktatását rendelte el a Temes megyei Cseri (ma Sacoşu Turcesc) uradalmába. A szokásos gyakorlat szerint ilyenkor temesi nemesek kirendelését várnánk, ámde a hat személy között egyetlen helybeli sincs; a személyek mind valkóiak19, holott Valkó megye igencsak messze esett Cseritől. A fenti esetek magyarázatára még visszatérünk. 4. Státus Mint láttuk, a 14. században még nem minden valkói ügyben kijelölt személy volt szükségképp birtokos a megyében. Mármost azon személyek közül, akik birtokuk neve nélkül fordulnak elő, többről nem dönthető el, hogy megyebeliek voltak-e; ott pedig, ahol ismerjük a birtok nevét, több esetben nem tudható, hogy mely megyében feküdt. Végeredményben az 1320-1526 közötti időszakból kereken 400 olyan személyről van tudomásunk, akit egyszer vagy többször királyi embernek jelöltek és kétségtelenül valkói illetőségű volt. Az alábbiakban az ő társadalmi státusukat vizsgálom. A feladat nem könnyű, hiszen a megye nemesi családainak legtöbbjéről szinte semmit sem tudunk. Arról nagyjából még sejtelmünk van, melyek voltak a tekintélyes, több falut birtokló famíliák, és valamennyire arról is, melyek lehettek azok, amelyek nem vagy nem sokkal lépték túl az egyfalus nemesek szintjét. Azt azonban, hogy a nevek mögött módosabb avagy kisnemesi famíliák tagjait kell-e elképzelnünk, alig-alig lehet eldönteni. Csupán néhány faluról, mint Hermán és Bodony, ahol feltűnően nagyszámú nemesről hallunk, sejthető, hogy főleg egytelkesek lakhatták. Végigtekintve a névsoron megállapítható, hogy a királyi ember státusa, legalább is társadalmilag, nem állhatott távol a szolgabírákétól. Igaz, Valkóból elég kevés szolgabíró neve ismert. A 36 névből azonban csak 13 olyan akad, amellyel 18 1464: DF 233 117; 1438: Demetrius Palasti de Rwch, királyi ember, Dl. 13 216. Hont megyében a Pajásti (Paska) család Demeter nevű tagja 1425-1436 között fordul elő, fia, Vitéz István pedig 1480- 82 között, Id. Bakács István, Hont vármegye Mohács előtt, Budapest, 1971, 358-360. 19 Hermáni, derzsfalvai, asszonyfalvai és györkönyi nemesek: Ortvay Tivadar, Oklevelek Temesvármegye és Temesvár város történetéhez, gyűjt. Pesty Frigyes, I. k., Pozsony, 1896, 153 I.
