Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
58 Zsoldos Attila megszökött, három márkát érő110 ancillaykt rejtegeti, s a vád igaza be is bizonyosodott1“. Az idézett adatok arra vallanak, hogy a gyapolyi és az ádámi rokonságok nem véletlenül szerepeltek együtt az említett birtokvizsgáló bizottságban: a tatáijárás előtti bihari társadalomban kétségtelenül azonos helyet foglaltak el. Jómódú, a megyén belül tekintélyesnek számító birtokosok voltak, akik gyakran vállaltak szerepet hasonszőrű társaik ügyeinek intézésében. Jóval kevesebbet tudunk a birtokvizsgáló bizottság többi tagjáról. Az oklevélben ötödikként említett Iwanusról a nevén kívül semmit sem tudunk, s a további két tag - Keserűi Péter {Petur de Keserev) és Panaszi István {Stephanus de Ponoz) - személye sem kerül elő más forrásban. Említést érdemel azonban, hogy Keserű egy másik lakosa, bizonyos Lőrinc 1215-ben a bihari ispán poroszlójaként szerepel"2, s maga a település 1284-től igazolhatóan az Osl nembéli Keserűiek birtoka volt113. A három adat összekapcsolásának indokolt voltát további források nem támasztják alá, s főképp az nem tudható, hogyan került a nyugat-dunántúli Osl nemzetség e jelentéktelen ága Bihar megyébe114. A hetedik bírótárs, Panaszi István lakhelye is csak egy ízben merül fel, ide való volt az a Kereu nevű ember, akit 1214- ben tolvajlással vádoltak, ám a tüzesvaspróba ártatlansága mellett bizonyított115. Az említett bihari személyekről a fentiekben megrajzolt kép jellegzetes elemekből épül fel. Ezek legfontosabbika, hogy közülük azok, akik a Váradi Regesztrumban is felbukkannak, kivétel nélkül jogállásuk megjelölése nélkül szerepelnek a feljegyzésekben, jóllehet egyébként a regesztrum szövegei, a korabeli valóságnak megfelelő módon, igen sokrétű terminológiai készletet alkalmaznak az egyes társadalmi csoportok megjelölésére. E körülmény jelentőségét szempontunkból az adja meg, hogy a Váradi Regesztrum társadalomtörténeti vonatkozásait feldolgozva a “jelöletlen státusúak”-at Bolla Ilona minden kétséget kizáróan azonosította azokkal a közszabadokkal, akik közül a jómódú birtokos rokonságok éppen a regesztrum keletkezésének évüzedeiben határolódtak el királyi szerviensként birtoktalan, paraszti sorban élő közszabad társaiktól116. Ugyanerre a társadalmi csoportra vallanak rá a gyapolyi és az ádámi rokonságok vagyoni szintjére utaló adataink. Éppen nem meglepő tehát, hogy közszerepléseik során is ugyanazon körön belül mozognak mint a királyi szcrviensi nemzetségekhez tartozók: megyésispánok és más méltóságok poroszlói, megyebeli társaik tanúi, birtokvizsgáló bizottságok tagjai. A “bihari poroszlók” társadalmi helyzetére tehát épp úgy rá illik a királyi szerviens meghatározás, mint a “kis nemzetségek” tagjaira. 110 VR lOl.sz., vö. Hóman Bálint-. Magyar pénztörténet 1000-1325. Bp. 1916. 520-521. 111 1214: VR 68., lOl.sz. 112 1215: VR 141.sz. 113 Györffy Gy.: Tört. földr. i.m. I. 633. 114 Karácsonyi J. : A magyar nemzetségek i.m. 871. 115 1214: VRlll.sz. 116 Bolla /.: Társadalmi mozgalmak i.m. 93-97.
