Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
52 Zsoldos Attila 1297-ben pedig a királyi tárnokok ispánja volt59. A csoportba egyedül Apa fia Mihály nem illeszthető be, feltéve, ha személye valóban azonosítható II. András király egykori lovászmesteréével69 70. Az 1248 táján szereplő nyolc fogott bíró személyében egyszerre vannak jelen a “kis nemzetségek” tagjai és a poroszlói, illetve egyéb, csekély jelentőségű tisztségeket viselők, mégpedig nem is akármilyen ügyben. Abban ugyanis történetírásunk maradéktalanul egyetért, hogy a kérdéses oklevél valamiképpen a királyi szerviensek tevékenységéhez kapcsolódik, vita csak abban van, hogy az oklevélben megnevezett nyolc személy Győr és Komárom megyék négy-négy szolgabírájának tekinthető-e71 avagy sem.72. Az egyébként igen fontos kérdés témánk szempontjából nem bír jelentőséggel, annál inkább az, hogy ismételten összekapcsolódik egymással a “kis nemzetségek” és a királyi szerviensek köre. Aligha elhárítható immár annak vizsgálata, hogy szorosabbra fűzhető-e ez a kapcsolat. Minden jel arra vall, hogy igen. A királyi adományost beiktató Básztély nembéli Rénoldot 1222-ben II. András oklevele épp úgy királyi szerviensnek (serviens noster) nevezi, mint ahogy a szintén királyi emberként eljáró Berencsei Marcellt is 1226 körül, s 1233-ban az uralkodó által kiküldött bíróként tevékenykedő Demeter mester szintén királyi szerviemként határozta meg egy másik “kis nemzetség” tagjainak a Nádasd nembelieknek a jogállását73. Bár az idézett adatok tanúsága egyértelműnek látszik abban a tekintetben, hogy a “kisebb nemzetségek”hez tartozók a királyi szerviensek közé sorolandók, vannak olyan körülmények amelyek további megfontolásokra intenek. Szűcs Jenő kutatásai ugyanis nem csak arra derítettek fényt, hogy a királyi szerviensek már a tatárjárás előtt birtokba vették az előkelő nobilis nevet - ami megmagyarázza a Hermánok vagy Damasa nembéli Márton “eléggé nemes” minősítését hanem arra is, hogy ugyanez idő tájt a királyi udvar viszont a tradicionális nobilitashoz tartozó nemzetségek vagyoni és társadalmi tekintetben leszakadó ágainak tagjait szintén a királyi szerviensek közé számította74, s ennek jeleként a királyi kancelláriából kikerülő oklevél a Ják nemzetségből származó személyeket királyi szervienseknek nevezett75. Ennek megfelelően tehát az 1267-ben elismert nemességű76 királyi szerviensek rétege az ezen jogállást uralkodói kiváltságolással elnyerőknek a birtokos közszabadokkal összeolvadó csoportja 69 1273: HO VI. 190.. Id. még 1284: ÁÚO IX. 380. (vő. RA 2410.SZ.); 1297: Árpádkori oklevelek 1095-1301. Közzé teszi ifj. Kubinyi Ferenc. (Magyar történelmi Emlékek I.) Pest 1867. (=ÁkO) 163. 70 Vö. Wertner Mór. Az Árpádkori udvari tisztviselők sorozata. Történelmi Tár 1899. 638-639. 71 Mályusz E.: Köznemesség i.m. 414-416.; Szűcs J.: i.m. 355-356., 360. 72 Gerics József-. A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp. 1987. 274.; Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988:4.) 14. 73 1222: CDES I. 203.; 1226 (?): ÁÚO VI. 432. (vö. RA433.a. sz.); 1233: UB I. 153. 74 Szűcs J.: i.m. 350-362., vö. még Zsoldos A. : “Eléggé nemes férfiak ...” i.m. 17-18. 75 1221: UB I. 80. 76 Vö. 1267: nobiles regni Vngarie universi, qui servientes regales dicuntur - Középkori oklevélszövegek. Az oklevéltanba való bevezetés céljaira összeállította Szentpétery Imre. Bp. 1927. 53.
