Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
46 Zsoldos Attila Ha a fenti, különösebb erőfeszítés vagy utánjárás nélkül összeállított - s bizonnyal nem teljes - felsorolás önmagában alkalmatlan is további messzemenő következtetések levonására, azt mindenesetre eléggé nyilvánvalóvá teszi, hogy a 13. század első felében - adataink többsége a tatárjárást megelőző évtizedekből származik - meglehetősen általános lehetett bizonyos nemzetségek tagjai körében a valamely országos méltóság mellett vállalt poroszlói vagy helyettesi szolgálat. Leszámítva a két bizonytalan azonosításé Szalók nembéli személyt, tizennyolc nemzetség (Ajka, Apc, Básztély, Bogátradvány, Budmér, Csőit. Gúg, Hermán, Hodos, Lőrinte. Pápa, Pok, Pöse, Rosd, Salamon, Szil-Kalata, Tét, Záh) érintett a felsorolásban, azaz a 13-14. századból ismert valamennyi nemzetségnek egy el nem hanyagolható hányada. Mielőtt e nemzetségek esetleges egyéb közös jellemzői után kutatnánk, szükségesnek tűnik tovább pontosítani a vizsgálatba bevonható nemzetségek körét. Egyfelől ugyanis felmerülhet az az ellenvetés, mely szerint a királyi poroszlókra vonatkozó adatok ide vonása indokolatlan, hiszen az uralkodó - ésszerű korlátok között - bárkinek adhatott ilyen megbízást. S valóban, kellő bőséggel idézhetők azok az esetek, amikor a király ténylegesen hivatalban lévő méltóságviselőit, vitathatatlanul előkelő nemzetségből származó jobbágyurait - későbbi szóhasználattal élve: báróit - küldi ki poroszlói teendők elvégzésére35, s ugyanakkor olyan ügyek is ismertek, amelyekben történetesen várjobbágyok kerülnek elő poroszlóként, vagy valamely méltóság embereként36. Felsorolásunkban öt nemzetség (Apc, Gúg, Pok, Pöse, Tét) tagjai szerepelnek mint királyi poroszlók, három közülük (Pok, Pöse, Tét) azonban királyi tisztségviselők mellé is adott poroszlót, így az említett ellenvetés esetükben nem áll meg. A Gúg nemzetséget illetően az alábbiakban ki fog derülni, hogy további adatok figyelembevételével indokolt a vizsgálatba való bevonása. Ily módon az Apc nemzetség az egyetlen, mely ezen a rostán fennakad. Másfelől azonban tovább bővíthető az érintett nemzetségek köre, ha vizsgálatunkat kiterjesztjük azon genusokra is, amelyek tagjai a 13. század második felében olyan tevékenység ellátóiként, kisebb tisztségek viselőiként szerepelnek, amelyek a familiaritásra jellemzőek. Ennek az adatcsoportnak a felhasználása annál is indokoltabb, mert esetenként olyan nemzetségek tagjai bukkannak fel benne, amelyekkel már találkoztunk a poroszlók soraiban, azaz bizonyos átfedések tapasztalhatóak. Ennek megfelelően Ajka nembéli András Lodomér esztergomi érsek nádoraként és jogi képviselőjeként szerepel37 38, míg Hermán nembéli Boyka fia Egyed Csák nembéli Máté fia István asztalnokmester és barsi ispán officialisakénl*. Öt 35 1212: ÁÚOXI. 114.; 1213: ÁÚO VI. 358.; 1214: ÁÚO XI. 128.; 1217: ÁÚO XI. 139.: 1219: ÁÚO VI. 399.; 1220: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae Il-XV. Ed. Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. III. 183.; 1228: CD IU/2. 140.; 1230: PRT I. 701.; 1233: HO V. 12.. ÁÚO I. 305.. stb. 36 1198: UB I. 32-33.; 1251: HO VH. 42.; 1255: UB I. 249., vö.1255: UB I. 247.; 1257. ÁÚO VH. 465.; 1263: UB I. 287-288., ÁÚO VIH. 81.; 1274: UB H. 57.; 1292: ÁÚO X. 74., stb. 37 1291: ÁÚO V. 51.; 1297: ÁÚO XH. 614. 38 1275: ÁÚO IX. 133.
