Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
Elite Közszabad nemzetségek Zsoldos Attila 1236-ban Dénes nádor ítéletet hozott abban a perben, mely Zlaudus fehérvári olvasókanonok, a későbbi veszprémi püspök, és az ecseri udvamokok között folyt Szántó predium ügyében. A kanonok a nádor poroszlója, Ollari Jákó fia Eszen által idéztette a nádor elé az udvarnokokat, ám a javára szóló ítélet végrehajtásában már Bogátradvány nembéli Péter működött közre a nádor embereként (homo noster Petrus filius ... Vophar ... de genere Bogatrodvan)'. A szokványos eset nem érdemelne különösebb figyelmet, ha nem lenne feltűnő az ügyben említett személyek származása és a nekik jutó szerep között meglévő egyfajta feszültség. A per szereplői közül hármat tudunk nemzetséghez (genus) kapcsolni: Dénes nádor a Tomaj nemzetség tagja volt* 2, Zlaudus kanonokról és Volphar fia Péterről pedig maga az oklevél árulja el, hogy előbbi a Kaplony - valójában a Ják3 utóbbi a Bogátradvány nemhez tartozott. Mindhárman abból a körből származtak tehát, amelyet a hagyományokat követve nagyvonalú általánosítással az Árpád-kori magyar társadalom “arisztokráciája”-ként szokás számon tartani, a nagyhírű ősökkel rendelkező, önmagukat genusokként megkülönböztető rokonságok köréből. Éppen ez teszi az ügyet érdekessé. Elválható lenne ugyanis, hogy mindaz a különbség, ami az ország legfőbb világi méltóságaként ismert nádor és az ő poroszlója között az igazságszolgáltatásban megtestesülő hatalomgyakorlás terén magától értetődően megvan, társadalmi szinten is jelentkezzék. Ehhez képest legalábbis furcsának tarthatjuk, hogy az előkelő nagybirtokos nádor egy - ha a nemzetséghez tartozás szokásos értelmezéséből indulunk ki - hasonlóképpen előkelő származásúnak tűnő személyt alkalmaz a maga embereként. Gondolhatnánk persze arra, hogy esetünk e szempontból egyedinek számít, s alkalmatlan messzemenő következetések levonására. Ennek felvetése annál is inkább kézenfekvőnek tűnhet, mert az oklevél is alátámasztani látszik e vélekedés igazát, amikor világosan előadja, hogy Bogátradvány nembéli Péter voltaképpen a más ügyek által elfoglalt nádori poroszló helyett kapott szerepet az ítélet foganatosításában4. Hogy a megoldás mégsem itt keresendő, arra ismét csak az oklevél szolgál bizonysággal, amikor Péter fivérét, Albertet a nádor albírájának (viceiudex) mondja. Ezzel a kör bezárult, hiszen az a távolság, amely a nádort és poroszlóját minden tekintetben elválasztja egymástól, a nádor és helyettese, az alnádor között alig ' 1236: Hazai okmánytár I-VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr- Bp. 1865-1891. (=HÓ) VI. 30-34. 2 Wertner Mór: Az Árpádkori nádorok genealógiája. Turul 16. (1898) 113-114.; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XTV. század közepéig. Nap Kiadó, Bp. 1995.2 1015. 'Kállay Ubul: Kopán krónikája. Turul 33. (1915) 21-25. és Rácz György: Egerszeg első említése 1247-ből. In: Zalaegerszeg évszázadai. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Kapiller Imre. Zalaegerszeg, 1997. 80-89., 92-93. 4 1236: qui predictus Escen impeditus erat aliis nostris negociis per dictum Petrum terrain predictam fecimus circuiri et metari - HO VI. 33. MediasvaHa Transilvanica, tom II, 1998, nr. 1.
