Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
142 Sipos Gábor fejedelem tanácsa és az ország ítélő mestere, Szilvási Bálint, Enyedi Pál szász medjesi nótárius. Béldi Pál fejedelemséget sollicital, de az iránt maga társaitól meg játszódtatik. Melyre nézve mind együtt Zólyomi Miklósnak fejedelemséget keresnek, de Isten meg szégyeníti őket és a követeknek hűséges forgolódásokat meg áldja. Mert a Császártól örökös rabságra sententiáztaván fogságra vettetnek hatod magokkal, úgymint Béldi Pál, Csáki László, Damokos Tamás, Pasko Kristóf, Belényesi Sigmond és Kalnoki Bálint. A követek pedig jó válasszal vissza térvén a Császártól és vezértől örök emlékezetre méltó leveleket hoznak a fejedelemnek és az országnak. E tájban egy velenczei impostor csalárd, Zrinyi Ádám személye alatt járt Erdélyben, derék állapot]a volt a beste kurva fiának egy ideig az úri asszonyoknál, Kapi Györgyné paripát s még Betlen Gábor számára csináltatott drága mesterségű gyémántos köves forgót adott néki, a fejedelemhez kerülvén a paripát vissza küldötte. Szebeni Stenczelné jó asszonya magát is oda adta volt, melynek a szebeni király bíró jól megvette az árrát. Igen jó civilis olasz expeditor macchiavellista volt. Ez 1678 esztendőben megtiltotta volt a római császár, hogy se Magyar országban, se Erdélyben ne adják ki a kalendáriomot a rebellioért. Az erdélyi typographus 50 forinton vett egyet, melyből többet nyomtatott. 1679 Rettenetes nagy dög halál volt Alsó és Felső Magyar országban, úgy annyira, hogy sok faluk emberektől majd pusztán maradtak, némely helyeket pusztán is hagytak, elfutottak kietlen hegyekbe és erdőkbe, berkekbe és szigetekbe, de ott is az halál őket megtalálta. Sok helyeken mind ajtókat és ablakokat az halál előtt be zártának. Sokan kik talám a pestis miatt meg maradtak volna is, éhség miatt kellett meg halni, mivel sem magok kimenni, sem mást a ki ételt vitt volna nekik be ereszteni nem merészlettenek. Némely helyeken nagy vermeket ásván az uczákon, rendre házanként jártának, a pestisben meg holt, sőt csak a meg betegedett embereket is saroglyán koporsó nélkül beléje hordották, kik közzül némelyek éjjel a veremből ki mászván, még mostan is élnek. 1680 Martiusban a katonák helyett, kik le vágták volt a váradi törököket, satisfactiot kérvén a török, vittenek ki Ábrahám nevű faluhoz
