Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Societate
Asztalikultúra és reprezentáció a 17. századi 133 amelyeknek az egyetlen feladata, hogy elhatárolja megteremtőit a társadalom többi részétől45. Ennek következményeként a középkori asztali kultúrához viszonyítva a hangsúly a mennyiségről a minőségre és ezentúl is inkább a külsőségekre, a látványra tevődik át. Ez főleg az asztal körüli tevékenység megszervezésében, az étkezők szokásainak, viselkedésének pontos rögzítésében és a díszletek, mint például a terítékek és a tálalás módjának mesteri megtervezésében nyilvánul meg. Egy étel előkelőségének meghatározója most már nem az íze, hanem a színe és a külleme46. Már nem az a fontos, hogy mit esznek, hanem, hogy hogyan teszik ezt. A látványos fogásokat Bornemissza Anna Szakácskönyvében is megtalálhatjuk, így például a teljes tollazatában tálalt darumadár és páva inkább csak dísz lehetett, mint étvágycsillapító étel, ugyanakkor ezzel magyarázhatjuk a részletesen szabályozott asztali szertartásrendet is, melyet már fentebb említettünk 47. Az asztali rendtartás során említettük, hogy mindenkinek külön teríték jár, a maga evőeszközeivel. A hozományjegyzékek elmaradhatatlan tételeit képezik a kanalak, villák és kések, már a század elejétől48. Ez ellentmond Apor Péter azon állításának, hogy az evőeszközök személyes használata az új idők egy divatja. Az önálló teríték, a középkorban szokásos közös tál és evőeszköz használattal szemben, a növekvő higiéniai igényeket tükrözi valamint a megjelenő, egyre erősödő individualizmust49. Fontos most már az asztaltársaság kiválasztása is, mivel meg kell teremteni azt a környezetet, amely értékeli a nagy erőfeszítéssel megtervezett látványt és maga is emeli jelenlétével a kifejtett pompát50. A középkori gyakorlattal ellentétben az asztal körül ülők társasága már nem a nemesi família kohéziójának jelképe, hanem éppen ellenkezőleg, a megkülönböztetés, az elszigetelődés egyik eszköze51. Az udvari rendtartásokban pontosan szabályozzák a tálalás és ültetés rendjét. Egy háztartáson belül több asztalt terítenek és a társadalmi rang szerint ültetik az étkezőket. Az úr asztalán kívül terítenek még a gyermekek számára, egy külön asztalt az „uraiméknak”, azaz a birtok nemesi státusú főtisztviselőinek, egy harmadik asztalt a belső szolgáknak, mint az inasok, asztalnokok, pohárnokok, és 5 „ a divat nagyrészt a privilegizáltaknak abból a vágyából származik, hogy bármi módon is megkülönböztessék magukat az őket követők csoportjától’’ 1. Zimányi Vera: im. 12. 46 Montanari, Massimo: im. 110-3. 41 Bornemissza Anna Szakácskönyve: 140. 48 Radvánszky Béla: im. II. 137. és 149. 49 Flandrin, Jean Louis: Diferenţierea prin gust. in: Istoria vieţii private. V. szerk. Philippe Ariés és Georges Duby. Bucureşti, 1995, 327. 50 Montanari, Massimo: im. 114. 51 Flandrin, Jean Louis: im. 331
