Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Stat
A felső-magyarországi főkapitányság és Erdély 117 A magyarországi nemességnek és katonaságnak az erdélyi fejedelemhez való átpártolása egyébként az 1560-as években nem számított kuriózumnak. 1569- ben például ghymesi Forgách Ferenc váradi püspök (később 1571 — 1575 között Báthory István kancellárja) és rátóthi Gyulaffy László a híres végvári vitéz (utóbb erdélyi főkapitány és ilyen minőségében Báthory hadvezére az 1575. évi kerelőszentpáli csatában) fordított hátat a királyi Magyarországnak.u Az 1570-es évek elején azonban Hans Rueber Bécsbe küldött jelentései szerint" az átállók száma jelentősen fokozódott és immáron olyan méreteket öltött, ami a felsőmagyarországi végvidék uralkodói kézben való megmaradását veszélyeztette. A Báthoryt titokban támogató és vele gyakran igen szoros rokonsági kapcsolatban álló főnemesség (elég pusztán az ecsedi Báthoryakra, a Homonnai Drugethekre, a Perényiekre vagy a ruszkai Dobókra gondolnunk) mellett jelentős számú kis- és középnemes — egyúttal az előbb említett főnemesek familiárisai —, valamint magyar végvári tiszt és közkatona szökött Erdélybe vagy szegődött a fejedelem zsoldjába toborzóinak felhívására. 1575 tavaszán Rueber főkapitány már arról panaszkodott Bécsben, hogy a káliói magyar huszárok többségének szilárd 21 elhatározása a fejedelem jövőbeli szolgálata." Báthory fejedelemnek valóban igen nagy szüksége volt katonákra. 1575 tavaszán riválisának, a császár által támogatott Békés Gáspárnak ugyanis a székelyeket és a szászokat sikerült saját pártjára állítania. Békés kerelőszentpáli veresége 1575 júliusában azonban újabb fordulatot hozott Felső-Magyarország és Erdély kapcsolatában.' Ezt követően az Erdély feletti Habsburg fennhatóság reménye a tizenötéves háborúig (1591 — 1606) elveszett, sőt immáron maguk a felső-magyarországi királyi területek kerültek veszélybe. Rueber főkapitány helyzetét tovább súlyosbította Báthory István lengyel királlyá történt választása, melyben nem kis szerepet játszott a Habsburgok által támogatott Békés „intelligimus non tarn insolutionem stipendiorum in causa esse, cur milites interdum loca nostra deserant atque alienatis animis in alias diversas regiones se conferant ... ” (1574) ÖStA KA Sonderreihe des Wiener Hofkriegsrates, Hofkriegsrätliches Kanzleiarchiv IX. c. 1. Forgách Ferenc életére: Bártfai Szabó László: Ghymesi Forgách Ferencz 1535-1577. Bp., 1904. és Gyulaffy László katonai pályájára: Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. 2. bőv. kiad. Bp., [1928.] 259-292. Vő. még: 1581-ben Geszthy Ferenc korábbi veszprémi főkapitány távozott Erdélybe, majd lett ott utóbb a fejedelem mezei hadainak főkapitánya. Veress Endre: Geszthy Ferenc várkapitány. (Déva XVI. századi iskolájának alapítója.) Déva, 1898. 6. 20 Rueber ezen jelentései a bécsi HHStA Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine Akten elnevezésű kronologikus rendben rendezett levéltári egységében nagy számban maradtak fenn. 21 Szádeczky Lajos: Báthory István és egy magyarországi összeesküvés. Báthory István halála 300- adik évfordulója alkalmával. In: Századok 20. (1886) 853. (a továbbiakban: Szádeczky, 1886.) Barta, 1984. 186-187., Erdély története, 1988. 443-444. és Szádeczky Lajos: Komyáti Békés Gáspár. Bp., 1887. 53—59.
