Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Stat
A felső-magyarországi főkapitányság és Erdély 115 léptekben megindult a főkapitányság végvárainak megerődítése a bécsi Udvari Haditanács (Wiener Hofkriegsrat) által felfogadott itáliai építészek segítségével. " Mire Báthory István bécsi fogságából kiszabadult, Szatmár várának élén már Erasm Mager királyi főkapitány (1565-1568) állt, aki egyúttal a tiszántúli területek főkapitányi tisztét is betöltötte, midőn latinul „Zatthmariensis ac partium Cistibiscanarum supremus capitaneus”-nak, németül pedig „Obrister Zu Sackhmar sambt den Zuegethonen Ortfleckhen Herenhalb der Teissa”-nak címezte magát.' A Magyarország hadügyét Bécsből irányító központi Habsburg katonai vezetés 14 ugyanis elsősorban Schwendi szorgalmazására egy Erdély felőli esetleges újabb támadás ellensúlyozására és a királyi területek védelmének biztosítására a felsőmagyarországi végyidéki generálátus területén belül Szatmár központtal külön védelmi övezetet hozott létre a fent említett tiszántúli főkapitányság elnevezés alatt. A védelmi rendszer egységes és hatékonyan működő hálózattá történő szervezése mellett azután a felső-magyarországi országrész végvárai közül leggyorsabb ütemben — korántsem véletlenül — éppen a szatmári vár átépítése folytatódott. A Szamos bal partján 1568-tól a neves itáliai várépítészek, a Baldigara testvérek (Giulio, Cesare és Ottavio) vezetésével feltételezhetően a torinói vár mintájára egy modern ötszög alaprajzú erődítmény építése indult meg. 1571-től az építkezéseket a végvidék későbbi főépítésze, Paolo Cattaneo irányította, melyek páratlan gyorsasággal 1573-ra már jelentősen előrehaladtak, míg ugyanekkor a híres egri végvár erődítései még félkész állapotban sem voltak. * 14 továbbiakban: AFA) 1577/13/2. föl. 21—25. és Magyar Országos Levéltár, Budapest (a továbbiakban: MOL). P 108, Családi levéltárak, Esterházy család hercegi ágának levéltára Rep. 77. Fase. N. föl. 51— 55. Wékey Ferenc (meghalt: 1578) hadbíróságára: Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI—XVII. században. Győr, 1995. passim. Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 1. (1931) 111 — 119. (a továbbiakban: Pataki, 1931.) és Marosi Endre: Itáliai hadiépítészek részvétele a magyar végvárrendszer kiépítésében 1541-1592 között. In: Hadtörténelmi Közlemények 21. (1974) 36—39. és passim, (a továbbiakban: Marosi, 1974.) MOL E 137, Magyar Kamara Archívuma, Relationes commissariorum regiorum Fasc. 3. No. 1. föl. 8. és föl. 26—27.: 1566. ápr. 8. és márc. 31. Vö. még 1632. május 27-én hallerkői Haller György „arcis et praesidii Szatthmariensis, nec non locorum et partium ultra Tibiscum istuc pertinentium, oppidorum et locorum confiniorum suppremus capitaneus”. MOL P 707 Családi levéltárak, Zichy család levéltára Fasc. 286. (459. cs.) föl. 303. 14 Természetesen nem Schwendi volt az első, aki Szatmár jelentőségét felismerte, hiszen Serédy Gáspár a felső részek kapitánya már 1540-ben úgy nyilatkozott, hogy „licet muro careat, attamen natura satis munitum est, nam fluio [sic!] Zamos circumluitur undique”, ill. „a finibus Transilvaniae oppidum hoc ... non plus, quam quattuor miliaribus distet, unde hinc camerae Vestrae Sacratissimae Maiestatis non modicum utilitatis tarn in exolvendis subsidiis, quam aliis rebus fieri poterit.” ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: HHStA) Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine Akten Fasc. 43. Konv. A. 1540. Aug. fol. 34. és fol. 4L Schwendinek azonban kellő tekintélye és befolyása volt a bécsi udvarban ahhoz, hogy Szatmárral kapcsolatos terveit megvalósíthassa. Szatmár várának erődítéseire: Fodor Ferenc: Szatmárvár. (Egy török- és kuruckori végvár életrajza) In: Hadtörténelmi Közlemények 3/3—4. (1956) 64—67. és Szabó János Győző: Felső-
