Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)
elősegítése érdekében az asszonyok napfelkeltéig a folyóvízben fürödtek, Szent Iván napjának (“Ivandely”) reggelén harmattal mosakodtak ugyancsak szépségük megőrzéséért, Keresztelő Szent János napján pedig a gazdag termés és a termékenység érdekében folyamodtak mágikus eszközökhöz. A női elem része az ukrán nép nemzeti érzületének is, ők az érzelmek és meghatódás jelképei, és mindez kifejezésre jut a népi szóhasználatban. Az ukránok legfőbb jellemvonásai (líraiság, szelídség, jóság) leginkább a női nemhez kötődnek, emiatt az ugocsai ukránok a világhoz fűződő sajátságos magatartást alakítottak ki, ami megkülönböztette őket más népcsoportoktól. Hiányzott belőlük a radikalizmus, passzívak voltak, vallási tekintetben tolerancia jellemezte őket. Ez egyben a vidék egyik sajátossága is, ami a más népekkel való együttélésből fakad, az ugyanazon a területen megélt közös történelem eredménye. Az ünnepek szabályozták az ukránok gazdasági életét. Az évszakok váltakozásai megegyeztek a mezei munkák egymásutániságával, amiket az egyházi ünnepek és mágikus szertartások szakítottak meg. Mindezek abból a hagyományos 90 Miri ucrainieni Українські молода та молодий Ukrán menyasszony és vőlegény Ukrainian bride and bridegroom felfogásból eredtek, ami szerint az ember a természetfeletti erőktől függ, ez főleg a hegyvidéki ukránok mentalitására volt jellemző. Az ukránok naptári szokásai és mágikus rituáléi összhangban voltak az egyházi liturgia ciklikusságával, az úgynevezett „12 böjttel és ünneppel”. A mágikus hiedelmek központjában olyan mitikus figurák álltak mint “lisne”, krasni (az erdő
