Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)

A népviseletek eredetileg a szövőszéken kialakított szedéses mintákkal vagy kézi hímzéssel, vidám tónusú színekkel voltak díszítve. A leggyakoribb színek, a piros, sárga, kék és fekete a vasányok energikusságát és optimizmusát fejezték ki Az eredeti színek harmóniája is többszínűségbe ment át, ami rikító az eredeti népviselethez képest. Napjainkban a díszítések színei teljesen ellenétes tendenciát mutatnak, uralkodóvá vált a fekete szín, a kézi hímzéseket pedig felváltották az iparilag előállított pántlikák, zsinórok és csipkék.

A férfi viselet leglátványosabb része a tollal díszített kalap, a hímzett ing és a kézzel díszített tarisznya, amibe a fiatal lányok szívüket is beleadták. Ez a szoros kötelék jelképe is volt, ilyet adományoztak a lányok jövendő férjüknek.

A népviselet egyes darabjainak ugyanakkor rituális jellege is volt, például a keszkenőt a fiatal legény használta a táncnál, amikor meg akarta mutatni a közösségnek, hogy ki az ő választottja. A fiú a kiválasztott lány fele nyújtotta a keszkenőt, mindketten megfogták a két végét keresztben tartva, evvel is jelképezve, hogy ettől a pillanattól kezdődően örökre együtt maradnak. A fejkendő ugyanakkor egyik társadalmi csoportból a másikba való átmenetet is jelképezte, pl. a leányból

Ol de nănaş. Colecţia Muzeului Judeţean Satu Mare Глечик весільних батьків. Колекція Повітового музею Сату Mape

Vidéki vizeskorsó. Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye Godfather pots. Collection of Satu Mare County Museum

asszonnyá válást, amikor a keresztanya megfonta a menyasszonyi koszorút egy speciálisan erre az alkalomra előkészített fejkendő segítségével. A lakodalom különböző szakaszaiban a fejkendő többször is megjelent az ifjú pár összetartozásának jelképeként.

79