Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)
Tur ul ung Турулунг Túrterebes A román-magyar-ukrán hármas határ mentén fekvő egykori Ugocsa vármegye területe rendkívül gazdag kulturális örökséggel rendelkezik. A román, ukrán és magyar népcsoportok békében, egymást kölcsönösen befolyásolva a multikulturális együttélés színterét alakították itt ki. A multikulturális környezetnek köszönhetően elkerülhetetlen volt a népcsoportok közötti kölcsönhatás, de a 20. századi politikai változások alapvetően megváltoztatták a térség szociális, kulturális és vallási életét. A vármegye elnevezése valószínűleg az Ugo személynévre vezethető vissza, amihez hozzákapcsolódott a -ca rag. Kezdetben egy település neve is volt, ami valószínűleg a királyi ispán központjaként is szolgált. A középkori dokumentumok tanúsága szerint Máramaros és Ugocsa vármegye között szoros kapcsolat létezett, sokszor egy ispán - általában a máramarosi vajda - irányítása alatt álltak. A máramarosi vajdák birtokában gyakran voltak ugocsai települések is. 1378-ban a Moldvából visszatért Drág és János, Sas vajda fiai, királyi adományként megkapták az Ugocsa megye románok lakta vidékén elterülő Ugocsakomlós, Batarcs és Turc falvakat. 1390-ben Bakot “Ugocsa ispánja” - ként említik, ugyanennek a címnek a birtokosa Drag 1392-ben. A 16. századi magyar dokumentumok a vármegye 73
