Oltean, Daniela el al.: Ghidul Muzeului Maghiar Bogdand (Satu Mare, 2010)

Despre obiceiurile populare din Bogdand - A bogdándi népszokásokról

A szüret volt az egyedüli alkalom, amikor a szőlőhegy zengett a muzsikaszótól, az énekléstől. A jó szőlőtermés számos alkalommal egyenesbe hozta a család költségvetését, mert a szőlő szine-javát a szatmári és nagykárolyi piacokon értékesítették. Ebből ruhákat és lábbelit vásároltak a családnak, elsősorban a férjhez menendő lánynak és házasság előtt álló legénynek.

A lakodalom szegényes volt, sőt a századfordulóig csak a jobb módosak rendeztek lakodalmat, a szegények “loptak” maguknak feleséget. Az utóbbi módszer a családalapítás leggyakoribb formája volt s élt mindaddig, amig a fold határozta meg a párválasztás szabályait.

Az év legvidámabb időszaka Vízkereszttől Húshagyó keddig tartott, ez a farsang ideje, amikor sokan egyénileg is álarcosánjártak-keltek a faluban, de főleg a fonóházakban.

A farsang idején rendezett lakodalom és keresztelő-paródia Bogdándon eredetinek tekinthető. A farsang vége felé a legények összeálltak és a fonóházakban álarcos lakodalmat játszottak, minden fonóházat felkeresve.

A még élő népszokásaink közül kiemelkedik méreteiben a karácsonyi kántálás, amikor gyerekek és felnőttek egyaránt járnak köszöntőkkel és énekkel “megtisztelni” a szomszédokat, rokonokat és jóbarátokat. Az utóbbi években még látni betlehemező fiatalokat is, sajnos csak 1-2 csoportot karácsonyonként, fiatalokat is, sajnos csak 1-2 csoportot karácsonyonként.

A locsolkodás élő népszokás, élt régtől fogva, s benne a vízzel való érintkezés mágiáját kell keresnünk. Ez is visszafogott szokás-cselekedet volt, szeplős fiuk és lányok jártak húsvét hajnalán a Mázsa patakra mosakodni, egyesek a harmatra a fűben, remélvén, hogy megszabadulnak szeplőiktől.

Pünkösdkor már csak az első nap volt az igazi ünnep, másodnapjától a bogdándi embert már a határ izgatta igazából, a következő karácsonyig nem volt alkalom az ünneplésre.