Ciubotă, Viorel (szerk.): Mala Kopanya. Micromonografie (Satu Mare, 2009)

3. Pidszumki vivcsennja pamjatki

A vár lakosainak társadalmi különbségeit elsősorban a feltárt temető anyagából állapíthatjuk meg, jelentős arányban találtak a törzsi arisztokrácia köreihez tartozó harcos sírokat.

A dák műveltség elterjedésével egyidejűleg a régióban fejlődésnek indult a kézműipar és a kereskedelem, új elemek jelentek meg az építkezésekben, a dák kerámiát mindenhol használták. Az anyagi műveltség egységesítése egy fél évszázadon át tartott, ezalatt a mélyen a Kushtanovytsa kultúrában ( Kr. e. VI. - IV.) gyökerező temetkezési szokásokat nem érte változás, ami erős helyi hagyományokra utal.

A dák kultúra gyors elterjedéséhez nem csak a törzsek közötti hasonlóság járult hozzá, hanem a dákok több fázisra tehető számbeli növekedése is. Az első fázis Burebista korával esik egybe (Kr.e. 80- 44 környékén), a második fázis a Kr.u. az I. évszázadban a szarmata törzsek invázióval a Tisza és a Duna közötti területekre hozható kapcsolatba. Plinius az idősb római történész szerint (HN, IV, 25) a jazigok északra a űzték a dákokat a hegyekbe azaz a Felső-Tisza vidékre. Ez a népvándorlás olyan erejű volt, hogy elérte a távoli Észak-Szlovákia területeit, ahol az újabb dák betelepülés megalapította a Puchov kultúrát.

56

A végső fázis okai, Kr. u. I. század vége és a II. század elején lefolytatott, a Domicianus (85/86-89 évbeli) és Traianus (101-106 évbeli) vezette dákrómai háborúk. A népvándorlás az 105-106 évi háború vége felé érte el csúcspontját amint azt Dió Cassius is megerősíti művének abban a bekezdésében, amelyben az úgy nevezett “szabad dákok”északra vándorlásáról ír, akik nem kívánnak idegen uralom alatt maradni (Cass. Dió, LXII, 33, LXXVIII, 27, 5).

A Felső-Tisza vidék történelme, Decebal királyságának szétesése után, földrajzi helyzete ellenére, a Kárpát.Duna medence nagyobb eseményeihez kötődik, melyek átszabták aztán a régió etnikai arculatát is.