Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Date istorice - Történelmi adatok
timp s-a considerat că denumirea Chalanuswada, întâlnită în documente în cea de a doua parte a secolului al XIV-lea, se referă tot la satul Urziceni, care preluase şi numele aşezării mai vechi. în ultimul timp, însă, devine din ce în ce mai clar că denumirea compusă se referă la o parte a satului Vada, şi anume cea situată înspre Urziceni. Legătura cea mai puternică dintre cele două sate, în afara apropierii geografice, o constituie identitatea proprietarilor, nobilii din neamul Kaplony. Neamul de origine veche s-a împărţit în mai multe ramuri încă de timpuriu. O parte a membrilor neamului îşi vor stabili rezidenţa în regiunea dintre Crasna şi Someş, primele lor posesiuni cunoscute, la începutul secolului al XIII- lea, fiind Cáréiul şi Vada. Cea mai importantă realizare timpurie a neamului este mănăstirea din satul care le-a luat numele, Căpleni. Familiile descendente au preluat numele posesiunilor lor principale: Károlyi (de Cărei), Vetési (de Vetiş), Csomaközi (de Ciumeşti), Bagosi (de Boghiş) şi Vadai (de Vada). Pe parcursul existenţei satului Vada, adică până la jumătatea secolului al XVII-lea, acesta a fost mereu o aşezare de o importanţă mai mare decât Urziceniul. Cunoscut şi ca rezidenţă a lui Petru „Zonga” (strămoşul familiei Vetési), Vada are biserică atestată în dijmele papale (1332-1334), împreună cu preotul satului, pe nume Iacob. Localitatea avea dreptul de a ţine târg la în-18 1334-ben) templomát említik, Jakab nevű papjával együtt. A település a 15. század elején vásártartó jogot is kap. A falut a 17. században több csapás éri. Az egyre gyakoribb török támadások a falut teljesen elpusztítják és később sem népesítik be újra. Vada elnéptelenedéséből Csanálos nyert, mivel szerepe felértékelődött. Első írásos említésétől kezdve Csanálos a Károlyi család birtoka volt. A család a 13. század folyamán „Olcsvai család” néven szerepelt, nevüket csak egy évszázaddal később változtatták meg, amikor Nagykároly vált Szatmár megyei birtokaik központjává. A család tekintélye a középkor végén és a török időkben növekedett meg, 1609-ben bárói, majd 1702-ben grófi címet nyert. A 18. századtól a Károlyi grófok Szatmár vármegye legnagyobb birtokosaivá váltak és az ország legmagasabb méltóságai közé számítottak. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején, a Károlyiak aktív részvétele ellenére, birtokaik, köztük Csanálos is áldozatául esett a szatmári várat ostromló seregeknek. Egy korabeli leírás szerint Csanálost a 18. század elején két-három család lakta. A vidék elnéptelenedése arra késztette a birtokos családot, hogy betelepítéssel oldja meg a kínzó munkáskéz hiányt. így került sor a svábok betelepítésére. Az első betelepített családok 1712-ben érkeztek Csanálosra, majd újabb és újabb telepesek érkeztek az egész 18. század folyamán. 1730-ban már 84 sváb család lakott Csanáloson.
