Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological discoveries
Barcău au fost îngropate în pământ un mare număr de arme, unelte şi podoabe. După încetarea acestor aşezări, în zona Crucii Vada au fost identificate urmele unei aşezări, în timp ce o alta a fost cercetată arheologic prin săpăturile de salvare întreprinse cu ocazia amenajării Vămii. Cele două aşezări aparţin civilizaţiei cunoscute sub numele de cultura Găva, ce se remarcă prin fortificaţiile spectaculoase pe care le-a ridicat în locuri apărate natural, pe crestele unor înălţimi din Carpaţi sau pe insulele unor mlaştini din Câmpia Tisei. Un lung interval de timp, cuprins între 800 - 300 î. Hr., nu este documentată locuirea pe terenurile comunei. Urmele de locuire sunt vizibile odată cu ocuparea Câmpiei Tisei şi a Transilvaniei de către triburile celtice venite dinspre vest. Ceramica descoperită atestă că în vremea celţilor pe teritoriul comunei au funcţionat două cătune sau grupuri de ferme (la Pârâul Fabricii de Hârtie şi La Păşune-Diszno legelő). Cu ocazia modernizării punctului de trecere a frontierei româno-ungare, în punctul Urziceni Vamă au fost cercetate arheologic mai multe suprafeţe. Din perioada epocii romane sau a primei epoci a migraţiilor a fost descoperită o locuinţă rectangulară, parţial distrusă, adâncită la 83 cm faţă de suprafaţa solului, având câte trei gropi de stâlpi pe laturile scurte. Dimensiunile locuinţei sunt de 360 x 334 cm. în locuinţă au fost descoperite fragmente ceramice modelate la roată, de 8 tá. Ekkor a kelták telepedtek le itt. Csanálos határában településnyomaik a Papírgyár árok mentén, valamint a Mogyorós völgyének egyik kiemelkedő szigetén találhatók meg. A magyar-román határon, a csanálosi határátkelő területén, a leletmentő ásatások alkalmával nagy területen tártak fel római- és népvándorlás kori leleteket. Egy négyszög alapterületű (3,60 x 3,34 m), részben már megbolygatott lakásban a tetőt tartó cölöplyukak gödreit tárták fel a jelenlegi talajszinttől 83 cm mélyen. A gödörlakás betöltéséből fazekaskorongon készült szürke színű, érdes felületű kerámiatöredékek, egy csüngőként használt vaddisznóagyar és egy duplasoros fésű került elő. Az állatagyarból (vaddisznó és medve) készült csüngök, gyakoriak a barbár népeknél és valószínű amulett szerepét töltötték be. A duplasoros fésű a 4-6. századra keltezi a veremlakást. A hasonló fésűk egyaránt használatban voltak mind a római tartományokban, mind a barbár népek körében (hajfésülésre és a tetvek eltávolítására használták őket). Igen érdekes a lakás közelében feltárt négyszögű, észak-déli tájolású gödör, amelyet agyaggal tapasztottak ki (ez később erősen átégett). A gödör betöltése sötét színű volt, szinte fekete a sok széndarabtól és átégett agyagot tartalmazott. Hasonló gödrök szép számmal ismeretesek a Felső-Tisza vidékéről, főleg a szabad dákok és a germán eredetű népek által lakott területekről. A