Ciubotă, Viorel (szerk.): Turulung. Micromonografie (Satu Mare, 2009)

Turulung Vii - Drăguşeni

Interiorul castelului Perényi din Turulung Túrterebesi Perényi kastély belseje Interior of the Perényi castle of Turulung Замок сім'їПереніу селі Турулунг- Інтер'єр

A Szatmári síkság északi részén elterülő, keletről az Avas-hegység nyugati csúcsai által határolt Túrterebes már a legkorábbi civilizációk által is lakott település volt. A településen talált legkorábbi tárgyi emlékek a kőkorszakból (felsőpaleolitikumból) származnak. A feltárt kőeszközök és a készítésük során keletkező hulladék a Kishegy szőlőseiből kerültek elő. A síkságból magányosan kiemelkedő csúcs rendkívül alkalmas volt a környéken vonuló különféle csordák útvonálanak a megfigyelésére.

A neolitikumban is lakott hely volt. Ekkorra az emberek már áttértek a termelő gazdálkodásra, a gyűjtögető, vadászó életmódot felváltotta a növénytermesztés és az állattenyésztés.

A neolitikumi településre a túrterebesi szőlőhegyi Éles család kertjében, 1975-ben végzett ásatások során bukkantak. A régészeti kutatás eredményeként nagy mennyiségű kerámia és számos csiszolt kőbalta került elő. Több baltán harántirányban fürt - a nyél rögzítésére szolgáló - lyuk is volt. Két kőbaltát Túrterebesen is találtak, amelyekről nem tudni biztosan, hogy a Túrterebesi Szőlőhegy neolitikumi településéhez kötődnek, avagy egy másik, korabeli, önálló településhez.

Ugyancsak a Túrterebesi Szőlőhegyen, a Túr folyó partjához közel, egy a Kr. e. 14-12. századi későbronzkori települést is feltártak. A település a Felsőszőcs kultúrához tartozott, mely abban az időben a Felső-Tisza-vidékének és Erdély északi területeinek volt virágzó kultúrája. Az ásatások során különlegesen szép, spirális és hullámos vonalakkal díszített kerámiákat találtak. Túrterebesen ugyanebből a korból két, korongos, tüskés bronzbaltát találtak. Ez a típus Erdélyre és a Felső-Tisza-síkságra jellemző. Az ilyen típusú bronz balták az

30