Szőcs Péter Levente (szerk.): Sanislău. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)

Marna Nouă - Újmárna

patrulater este integrat în navă pe faţada vestică, iar sanctuarul are formă de absidă semicirculară. Intersecţia dintre navă şi transept este marcată la nivelul acoperişului printr-o cupolă prevăzută în partea superioară cu un turn lanternă. în interior, altarul realizat din marmură albă, cu ornamente aurii, are forma unui fronton cu timpan triunghiular în partea superioară. Pictura altarului corespunde hramului bisericii, reprezentând-o pe Sf. Fecioară Maria.

Marna Nouă

Localitatea este unul dintre cele mai târzii sate de colonişti înfiinţate pe teritoriul judeţului Satu Mare, în urma reformei agrare din anul 1921. în anii 1924-1925, peste 40 de familii sosesc din satele Mărişel şi Bica Română (judeţul Cluj) şi se aşează pe terenul care aparţinuse, înainte de 1918, contelui Iosif Dégenfeld. Locuitorii satului păstrează încă amintirea provenienţei numelui de Marna Nouă, îndepărtatul râu Marna din Franţa, unde, conform tradiţiei locale, sătenii din Munţii Apuseni au luptat în timpul primului război mondial. La nici două decenii după înfiinţare, în

40

hajó nyugati homlokzatába épült be, a szentély félköríves A hajó és a kereszthajó találkozását a tetőn kupolával emelték ki, amelyen lanternás torony áll. A templombelsőt az oltár fehér, aranyozott díszítésű márvány építménye uralja, formája egy homlokzatét imitálja, fölül háromszögű timpanonnal. Az oltárkép Szűz Máriát, a templom védőszentjét ábrázolja.

Újmárna

A helység egyike Szatmár megye legújabb településeinek, az 1921-es földreform nyomán jött létre. Az 1918 előtti Dégenfeld birtokra 1924- 1925 között több mint 400 családot telepítettek le Havasnagyfaluból és Oláhbikalról (Kolozs megye). A falu lakói falujuk nevéről úgy tartják, hogy a messzi franciaországi Marna folyó nevéből származik. Ott harcoltak, a helyi hagyomány szerint az I. világháború során a Nyugati Érchegység falvainak ifjai. Alig két évtized elteltével, 1940 őszén, a terület Magyarországhoz csatolásával a falu lakóinak Romániába kellett menekülniük, és csak 1945-ben, a II. világháború befejeztével térhettek vissza a szatmári tájakra. A falu temploma sokáig egy lakóházban működött, amelyet a móc kö-